Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)
Peter Toth: Rituális tevékenység Szlovákiában a neolitikum és rézkor idején
Rituális tevékenység az újkőkorban és a rézkorban Szlovákia területén A mai Szlovákia területéről előkerült újkőkori és rézkori rituális leletek fejlődésének és a hitvilág bizonyítékainak tanulmányozása azt jelzi, hogy az apró figurák esetében a megőrzés a közös vonás. Többségüket törött, hiányos állapotban találják meg, ezért nem lehet teljesen restaurálni azokat. Az összetört figura talán szándékos, rituális roncsolás eredménye, melynek során a szobrocskáknak csak bizonyos részeit rejtették el a föld alá a településeken. Bizonyos részük talán egy településen kívüli rítust szolgált (pl. a talaj erejének mágikus visszanyerése, Vostrovská 2007-2008, 56). A különböző ember- és állatábrázolásokat általában úgy értelmezik, hogy a természet vegetatív erőivel kapcsolatos kultusznak szentelték azokat. Talán egy közösségi vagy egy otthoni szentélyhez tartoztak. Nem egyértelmű, hogy a szobrocskák isteneket, mitikus ősöket vagy szellemeiket, vagy akár valóságos személyeket ábrázolnak (Bánffy 1990-1991, 233-236; Podborskÿ 2006,149-151). Míg a neolitikumban a nők ábrázolása az uralkodó, a rézkorban ez csökken és az emberi test megjelenítése sematikussá válik. Mindez az új életkörülmények eredménye, ahol az állatok erejét kihasználták (pl. több, munkába vagy járomba fogott állat agyag- vagy rézmodelljei, négykerekes agyag kocsimodellek) és szokatlan nyersanyagokkal (pl. réz) dolgoztak. Mindez új munkaerő speciaüzációt hozott létre, ami jelentősen megváltoztatta a társadalmi viszonyokat. Új rituális tárgyakat készítettek (pl. ívóegyüttesek, a rituális hadviseléssel kapcsolatos tárgyak), amelyek hangsúlyozták a kapcsolatot a múlttal (ősök kultusza) és a szomszédos közösségekkel. Az élet minden területét társadalmi normák irányították (Neustupnÿ 2008, 24-27). A természeti erők és az első istenek jóindulatának elnyerése érdekében a neolit és a rézkori közösségek véres és vértelen áldozati szertartásokat végeztek. Ezeket a rituálékat szigorú előírások szabályozhatták. Az emberi áldozat sem volt ritka. Többségében nők és gyermekek teljes és hiányos csontváza megtalálható a települési jelenségekben. Az emberi maradványok erőszak nyomait jelzik (pl. csonkítás, halálos ütések, skalpolás, kannibalizmus), sőt égésnyomok láthatók rajtuk. Természetesen állatokat is felajánlottak, melyekben a háziállatok domináltak (szarvasmarha, kecske / juh, disznó, kutya). Néha ember - állat együttes felajánlást is találunk. A vértelen áldozat keretében általában ételt és italt ajánlottak fel. Ezeket a szertartásokat talán rendszeresen vagy alkalomszerűen tartották a földművelés szempontjából fontos időszakokban (tavasz-vetés, ősz-aratás). Emberi tevékenység nyomai megtalálhatók településeken kívül a barlangokban is. Itt is találtak kerámia töredékeket, ezek azonban különböznek a települési kerámiától. Ez azt sugallja, hogy a barlangokat más 55
