Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)
Peter Toth: Rituális tevékenység Szlovákiában a neolitikum és rézkor idején
Rituális tevékenység az újkőkorban és a rézkorban Szlovákia területén célra, különleges alkalmak során használták. Sámánok alkalomszerűen használhatták a föld alatti rejtett helyeket. Talán olyan szertartásokat végeztek itt, amelyet nem szántak az egész közösségnek. A sziklavagy földhasadékok és a barlangok nem csak szimbolikus, de valóságos átjárók a föld alatti világba, és mint ilyen, szakralizált hellyé vált (Pavlú - Zápotocká 2007, 61). A természet ciklusainak misztikumát tükrözték a bonyolult rítusok, melynek során véres és vértelen áldozatot ajánlottak fel a természeti isteneknek. Feltételezhető, hogy az indoeurópai mitológia, mágia és vallás eredete a neolitikumban gyökerezik. Ez volt az időszaka sok isten születésének és halálának. Hamarosan megformálódott a gondolata a Magna Mater típusú, földanya és termékenység istennőknek. A rézkorban a „szent hit" fokozatosan átváltozik egy korai politeizmusba (sokistenhitbe), és a mennyföld és alvilág hármassága kezd kikristályosodni. A vegetatív típusú természeti istenek tiszteletére rendezett szertartásokat talán rendszeresen megtartották a természet újjászületésekor vagy a mezőgazdasági munkák kezdésekor tavasszal. A rondellákban talán az égitestek megfigyelésével határozták meg a szertartások időpontját (Podborskÿ 1983, 83-88; 2006,131-169,179-180; Pavlú - Zápotocká 2007,107; Jelinek 2010, 35; P. Barna 2017; Tóth 2017). Ezeknek a szertartásoknak fontos szereplői voltak a sámánok. A modern gondolkodás számára a bemutatott rituális tevékenységek példái talán különösek és kegyetlenek, de ezek mélyen gyökereznek az őskori emberek gondolatvilágában és visszatükrözik a társadalomról és az őket körülvevő világról alkotott gondolataikat. 56 //////////////////////////^^^^
