Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)
Peter Toth: Rituális tevékenység Szlovákiában a neolitikum és rézkor idején
Rituális tevékenység az újkökorban és a rézkorban Szlovákia területén Rituális tevékenység az újkökorban és a rézkorban Szlovákia területén A rituális tevékenység az élet minden területét átszőtte az őskorban. Ezért szinte lehetetlen elkülöníteni a hétköznapi tetteket a különféle rítusok végrehajtásától. Valamilyen módon szinte minden tárgy köthető a hitvilághoz. A "rituális lelet" és a "szent hit" kifejezéseket használjuk arra, hogy olyan régészeti leleteket és jelenségeket jellemezzünk vele, amelyek különlegesek és valószínűleg nem a hétköznapi élet tevékenységei során használták azokat. így nevezzük még azokat a leleteket is, amelyeket az őskori művészet körébe sorolhatunk (Kalicz - Raczky 1987, 22). Az újkőkor vagy neolitikum (Kr. e. 5500 - 4300) időszaka fontos mérföldkő az emberiség őstörténetében. Első alkalommal tűnnek fel települések és temetkezési körzetek, melyek maradványai régészeti módszerekkel jól dokumentálhatók. Az újkőkor az az időszak, melyben az ember fő megélhetését a földművelés és a háziállatok tartása szolgáltatta. Ennek a gazdasági tevékenységnek köszönhetően az emberek letelepedtek, házat építettek agyagból és fából, edényeket készítettek agyagból, csiszolták és átfúrták kőeszközeiket és az öltözködésükben is nagy változások történtek. Azonban a legalapvetőbb változás a korábbi gyűjtögető-vadászó életmódhoz képest az emberek világnézetében és a szimbólumok használatában következett be (Pavlú - Zápotocká 2007, 9). Ez a radikális változás a gondolkodás és életszemlélet terén tette lehetővé az új világnézet elterjedését, ami Közép-Európát összekötötte a Balkánnal és a Közel-Kelettel. A hitvilág középpontjába a termékenység, a természeti ciklusok örök körforgása, az élet és a halál végtelen átalakulása került. A rézkor időszakában (Kr.e. 4300 - 2300) az emberiség története minőségi változást mutat. Erre az időszakra jellemző, hogy a tárgyak köböl és fémből (réz és arany) készültek. A legfontosabb változás azonban a társadalomban és a kultúrában következett be. A nemek közötti megkülönböztetés felerősödött és a férfiak döntő szerephez jutottak a közösség életében. A vonóerőt bevezették a gazdasági életbe. Az új szállító eszközt, a szekeret egy pár szarvasmarha vagy ló húzta. Váltógazdálkodást alkalmaztak és az eke feltalálása könnyítette meg a földművelést. A szimbólumrendszer a férfiakat, az egyéniséget és az ősök kultuszát szolgálta (pl. az első speciális fegyverek, a rituális hadviselés és a sírok fölé emelt halmok, Neustupnÿ 2008, 11). Az anyakultuszok háttérbe szorultak, amikor az új elemek megjelentek (Podborskÿ 2006, 201; Neustupnÿ 2008, 11). 54
