Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)
Kerezsi Ágnes: Az állatáldozat jellegzetességei az oroszországi finnugor népeknél
A probe into the spiritual life of prehistoric people, a reflection of shamanism in archaeology ki, ruhákat varrnak a nők. A különbség az, hogy a túlvilág a mi világunk fordított mása. Ezért kell a sírba megszaggatva tenni a ruhákat, hogy ott épek legyenek, a bal oldalra helyezett puska ott jobb oldalra kerül és amikor nálunk nappal van, náluk éjszaka. Ezért nem szabad napközben a túlvilágra, vagy a szellemek világára vonatkozó történteket mesélni, nehogy felébresszék az ott élőket. Ellenkező esetben a mesélő megkopaszodik . A temetés során feláldozott állatok ugyanakkor nem csak túlvilági háziállatok, de engesztelő áldozatul is szolgáltak a halottaknak, akikről azt hitték, hogy árthatnak az élőknek, ha megharagítják őket, mert mondjuk nem megfelelő állatot kaptak (KANNISTO 1958: 30.). Napjainkban a keleti hantik a temetkezési szertartáson általában 2-3 rénszarvast áldoznak. Lehetőség szerint nőnek nőnemű, férfinak hímnemű állatot. így történt az idős sámán, Ivan Sopochin halálakor, 1993- ban is. Az elhunytnak 3 rénbikát áldoztak. Egyet otthon, hogy „a halott útját elzárjuk, senkit ne vihessen maga után az élők közül” . A másik kettőt, amelyek kivitték a halottas szánt a temetőbe, a sírnál vágták le. Az áldozati állatok húsát, bőrét hazavitték, csak a csontokat hagyták ott a felfordított szán mellett, fejjel észak felé, mintha a szánt húznák a halottak birodalmába . Nagyon vigyáztak arra, hogy a hús feldarabolása során egyetlen csont se vesszen el, egy se sérüljön meg, hiszen akkor az állat a túlvilágon sánta, beteg állat lesz, és nem tudja szolgálni az elhunytat. Véletlenszerű áldozatokat nemcsak az egyén, hanem a kollektíva is hozhatott. Valamilyen vész vagy járvány esetén az adott közösség rendkívüli áldozati szertartást rendezett. Ilyen esetekben a legfőbb sámán megkérdezte a védőszellemek leghatalmasabbjától, hogy milyen áldozatot óhajt, majd a szellem kívánságát tolmácsolta az embereknek, akik ennek megfelelően áldozatot hoztak (JELNYICK1J 1895: 26.). Ebben az esetben az áldozat véleményünk szerint megváltó jellegű, azaz az emberéletekért hozták cserébe. Nagyszámú állat- és egyéb, pl. pénz-, prém-, italáldozat volt a jellemzője. A népi hiedelem szerint a háziállatokat akár ételként, akár más célokra, például teherhordásra, szívesen fogadták a szellemek. Nem véletlen ezért, hogy az obi-ugorok áldozati állatai elsősorban ló, rénszarvas, délebbre tehén, kecske, juh vagy más háziállatok voltak. Lovat az északi hantik és manysik nem tenyésztettek, de a déli tájakra sem jellemző a nagyfokú lótartás. Ennek ellenére az obi-ugorok a különösen fontos szertartások esetén mindig lovat áldoztak, mert az volt a közfelfogás, hogy az istenek előtt a legkedvesebb és legtöbbre becsült áldozati állat a ló. Maguk az áldozok is a lóhúst tekintették a legízletesebb falatnak (GONDATTI 1888: 11.). 60 /////////////////////////^^^^
