Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)
Kerezsi Ágnes: Az állatáldozat jellegzetességei az oroszországi finnugor népeknél
Az állatáldozat jellegzetességei az oroszországi finnugor népeknél Az áldozati szertartásokat végző személyek is többfélék lehetnek: A családi szertartásokat általában a családfők, hiányukban idős asszonyok is végezhetik. A közösségi szent ligetben általában választott áldozópapok, sámánok, vagy az ajándékot kapó szellem bálványházának őrei végezték a kollektív áldozatot, és a közhiedelemmel ellentétben a sámánhitű népeknél sem csak a sámán lehetett az egyedüli szertartásvezető. Sámánokat csak abban az esetben szoktak áldozati szertartásokra felkérni, amikor a szertartás elvégzése előtt ki kell deríteni az istenek akaratát, mikor, milyen és mennyi ajándékot várnak a közösség tagjaitól. Az áldozati ajándékok rendkívül különbözőek, mint ahogy annak a módja is, ahogy azt az isteneknek és szellemeknek feláldozzák és átadják. Az áldozati ajándék nagysága mindenhol az istenség rangjától és a kérés nagyságától függött. Alapvetően háromféle áldozattípust ismernek: az étel-ital, a tárgyi- és az állatáldozatot, melyek közül az utóbbi számított a legjelentősebbnek, ami lehet ló, rénszarvas, szarvasmarha, illetve a földműves népeknél birka és házi szárnyas is. A tárgyi áldozatok is sokfélék lehetnek, leggyakrabban szőrmefélék, textíliák, pénz. Fontos és általános szabály az Urál mindkét oldalán, hogy az istenségeknek szánt ajándék az ember által már valamennyire megmunkált, kidolgozott legyen. Az ételáldozat lehet például főtt hús, vér, kása, tojás, vaj, kenyér, a vizsgált népek gazdasági tevékenységétől függően. Az italáldozat lehet házi sör, szeszes ital, tea. A tárgyáldozatok között láttam kasmír kendőt, ruhaanyagot, papírpénzt, de szépen kidolgozott szőrmét is. A rítus ismerői pontosan tudják, melyik istenségnek, melyik szellemnek mit illik áldozni, és mi az alkalmatlan rá. Az áldozat bemutatásnál minden mozzanatnak jelentősége van. A helynek, az ajándék fajtájának, mennyiségének és a színnek is. Az égi lényeknek többnyire fehér, az alvilágiaknak fekete, a tűznek vörös, a betegség szellemeinek sötét színű, a többieknek bármilyen színű állat vagy tárgy áldozható. A hímnemü istenségeknek, szellemeknek általában hím, a nőneműeknek nőstény állatot szoktak áldozni. A Volga—Káma menti népek az áldozati állatokat minden esetben próbának vetik alá, hogy megbizonyosodjanak felőle, megfelelő-e az áldozat. Az áldozati állat bőrét ezen a vidéken általában a szent ligetben lévő fára szokták akasztani a koponyával együtt, az Urálon túl csak a koponyával teszik azt, de a csontokat mindenhol gondosan összegyűjtik, és vagy a fa alá teszik, vagy alatta elássák. A kisebb, például tárgyi-, étel-, vagy italáldozatok kerülhetnek a szent sarokba, a gazdasági épületbe, fára és a tűzbe is. Ez utóbbiak összekötő szerepet töltenek be az ég és a föld között. Az áldozati ünnepség a legtöbb helyen közös lakomával végződik. 243
