Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)
Kerezsi Ágnes: Az állatáldozat jellegzetességei az oroszországi finnugor népeknél
Az állatáldozat jellegzetességei az oroszországi finnugor népeknél Az áldozati szertartások többféleképpen csoportosíthatók. Többek között az áldozati ajándék fajtája, a szertartás ideje, gyakorisága, az ajándékot bemutatók köre szerint. A legáltalánosabb felosztás szerint vannak: 1. rendszeresen bemutatott, 2. időhöz kötött és 3. véletlenszerű, időhöz nem kötött áldozatok, melyeket különböző körülmények tesznek szükségessé. Az első csoportba tartozó áldozathozatalok leginkább kollektív jellegűek, amiben egy falu, egy lokális csoport, vagy egy nemzetség tagjai vesznek részt, a második csoportba tartozók elsősorban individuális illetve családi jellegűek, a harmadik csoporthoz sorolt szertartások között pedig egyéni és kollektív áldozatbemutatások egyaránt lehetnek. A fenti csoportokon belül még további differenciálás lehetséges. Ezeket az áldozatokat engesztelő, hálaadó, kiváltó és feltételekhez kötött altípusokra lehet osztani attól függően, hogy milyen célt szolgálnak (VDOVIN 1977:117-172) Hálaadó áldozatot általában valamilyen tevékenység sikeres befejezése után mutattak be, például a sikeres mezőgazdasági munkák, vagy a halász/vadász szezon után. A kiváltó, illetve megváltó áldozatok mintegy váltságdíj jellegűek voltak, például éhínség, járvány esetén került sor rájuk és egyes kutatók szerint az egykor feltehetően szokásban lévő emberáldozatot helyettesítették (KANNISTO 1958: 257-258; STRAHLENBERG 1730: 249.). Engesztelő áldozatot akkor hoztak, amikor a szellemeket, illetve isteneket annak szerették volna megnyerni, hogy az emberek számára kedvező módon viselkedjenek. A feltételhez között áldozatot pedig akkor mutatták be, ha az ember valamilyen bejelentett kívánsága teljesült. Ahogy láttuk, a szertartások részben periodikusak, bizonyos időközönként ismétlődők, részben alkalmiak lehetnek. Az év bizonyos időszakában ismétlődő áldozatok közé tartoznak az agrárkultusszal rendelkező földműves finnugor népek naptári ünnepein, a szántás, vagy a vetés előtt, illetve az aratás után megtartott szertartások, melyek az év többé-kevésbé azonos szakaszában történnek. Szibériai nyelvrokonaink viszont a halászati és vadászati idény előtt és után tartanak évente ismétlődő áldozati szertartásokat. Ezek általában nagy közösségi szertartások, melyen a falu, lokális csoport, vagy a nemzetség tagjai vesznek részt. Általánosan jellemző, hogy csak a férfiak vehettek részt a nagy közösségi szertartásokon. Az obi-ugoroknál nők még a szertartás helyszínén sem lehettek jelen, a Volga—Káma menti népeknél ugyan megjelenhettek a szertartáson, de nem mehettek közel az áldozás helyéhez, csak távolról figyelhették a szertartást. Alkalmi, azaz nem rendszeresen bemutatott szertartásokat többek között a közösséget érintő nagyobb veszélyek, járványok, éhínség, évek óta elhúzódó sikertelen gazdasági tevékenység esetén szoktak tartani, 240 ////////////////////////////////////^^^^
