Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)
Kerezsi Ágnes: Az állatáldozat jellegzetességei az oroszországi finnugor népeknél
Az állatáldozat jellegzetességei az oroszországi finnugor népeknél de ebbe a típusba sorolhatók általában a családi és egyéni szertartások is. Ilyen soron kívüli szertartásokat tartottak születés, halál, betegség, vagy valamilyen szent helyen való áthaladás esetén. Áldozni nagyon sok helyszínen lehet. A közösségi áldozati szertartások legfontosabb színtere általában a szent berek/liget, ahol egyes népeknél, például az udmurtoknál, épület is található, más népeknél a szabad ég alatt, de szigorúan meghatározott helyen történt. A Volga—Káma menti népeknél az erdő bizonyos részeit — ahol az áldozathozatalokat rendezték — elkerítették, és ezek szent helyekké váltak. Az itt található fák is szentek voltak, nem lehetett letörni az ágaikat, vagy kivágni őket és háztartási célra felhasználni. A szent ligetben szigorú szabályok határozták meg az emberek viselkedését is. Nem volt szabad hangoskodni, káromkodni, nőknek hajadonfővel megjelenni, vagy egyéb oda nem illő módon viselkedni. Később az erdőket fokozatosan kiirtották, de ezek a helyek érintetlenek maradtak. így jöttek létre a mező közepén álló szent ligetek, melyeknek több fajtájuk is létezett: egyéni, közösségi és körzeti, attól függően, hogy milyen jellegű áldozatot mutattak be területükön. A hantiknál és manysiknál úgy tartják, hogy minden folyónak, sőt folyószakasznak megvan a maga területi védőszelleme, melyeket csak egy adott földrajzi terület lakossága tisztel, a többi lokális csoport nem ismeri. Tisztelőik szerint tőlük függ az ott élő emberek egészsége, vadász- és halászszerencséje, boldogsága. Ezeknek a védőszellemeknek fából faragott, fémmel, prémekkel díszített, ember formájú szobruk, bálványuk van. Tartózkodási helyüknek, azaz a bálványházuknak külön őrzője van, aki egy erre kijelölt, köztiszteletben álló személy, gyakran sámán. Minthogy a szent hely az ott lakó szellem tulajdona, sok előírás szabályozza, hogy ott mit szabad és mit tilos csinálni. Csak az ő területén élő férfiak léphetnek be szent ligetébe, ők is csak a sámán vagy a bálványház őrének kíséretében. Asszonyoknak tilos a szent helyre menniük, a szertartáson részt venniük. Tilos a területen fát kivágni, gallyat letörni, halászni, vadászni. Ugyanakkor csak innen lehet fát kiválasztani a közösségbe tartozó egyén személyes segítőszellemének figurájához vagy a sámándob elkészítéséhez. Az egyéni, illetve családi áldozati szertartások a Volga—Káma menti finnugoroknál történhettek a lakóházban, a szent sarokban, de történhettek a ház vagy sátor bejáratával szemközti területen, vagy a mögött a szabadban, mint a szibériai nyelvrokonainknál. Külön családi imaházak, kuák, kualák voltak a Volga—Káma menti népeknél, de ugyanezen népek tarthattak áldozati szertartást gazdasági épületekben, folyóparton, mezőn, szántóföldön, de akár a folyó jegén is. A szibériai népeknél a családi áldozati szertartások színhelye lehetett a ház vagy a sátor bejáratával szemközti tér, az a mögötti tér a szabadban, illetve a családi szent liget. ^SSSa*Sa****^ 241
