Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)
Cs. Andrási Réka: A Madaras-Árvai-dűlői honfoglalás kori temető az új kutatások tükrében
A Madaras-Arvai-dülői honfoglalás kori temető az új kutatások tükrében hogy inkább egy bőrszíjat áthajtottak a nyakukon meiyrői [elógott a kés, majd a szűr ujjába belesimították (Révész László szíves szóbeli közlése alapján). A fej ékszerei közül a legáltalánosabban előforduló karikaékszerek a két női temetkezésben, a 4. és a 6. sírból kerültek elő párban. Továbbá, a 2. férfi temetkezésben 1 db látott napvilágot, de a bolygatottsága miatt elképzelhető, hogy elkallódott a párja. A karikaékszerek ezüstből hajlítottak, egyszerű, nyitott típusba tartozóak, melyek a 10. század elejétől a 11. század folyamán végig kedvelt ékszerek voltak (Révész 1996, 79). A női sírok legemblematikusabb, legszebb darabjai a 10. századi anyagban a hajfonatkorongok (Révész 1996, 82). A madarasi temetőben 1 db mitikus állatábrázolással ellátott, bronzból öntött, áttört darab fordult elő a jobb bordák mögött. Azonban az elhunyt felsőtestének ezen részét állatjárás bolygatta, így nem állapítható meg pontosan, hol lógott le a varkocsából a korong. Az áttört típusok általában a kulcscsontok környékén kerülnek elő. A régebbi kutatás Fodor István nyomán úgy vélte, hogy a hajadonok egy, míg a férjes asszonyok két varkocsban viselték a hajukat (Fodor 1976, 284-285). Azonban ezt a megállapítást több alkalommal megcáfolták a kutatók, továbbá a tárgyalt sír elhunytjáról is tudható, hogy már egy idősebb egyén volt. így ez a sír is megdönti az előbb ismertetett elképzelést, s ezt már Kőhegyi is megjegyzi munkájában (Kőhegyi 1980, 231). Hasonló öntött, áttört, mitikus állatábrázolással ellátott hajfonatkorong látott napvilágot például Hencidáról, Gyuláról, Gálospetriből, Tardoskeddről, Sárrétudvariról és Aldebrőről (Révész 2008, 41). A koponya, a váll és a bordák körül borostyán és üveggyöngyök, kagylók, s két darab csepp alakú préselt, díszített veret került elő, ezeket főként a váz job oldalán dokumentálta a feltáró. Véleményem szerint ezek a tárgyak a hajfonatkorongot függesztő bőrszíjat díszíthették. A temetőben egy elhunyt egykori viseletét rombusz alakú ingnyakveretek ékesítették. A 6. sírban 21 db aranyozott ezüst ruhaveret került elő, a veretek hátulján textilmaradványokat lehetett megfigyelni, melyet Knotik Márta dolgozott fel (Kőhegyi—Knotik 1982, 191-200). Az aranyozott ezüst vereteket 1,5 cm széles textilpántokra erősítették - a ruhadíszek hátoldalán megfigyelhető hurokszerűen kialakított fülek segítségével -, s ezt az anyagot varrták rá az ing nyakára már a véretekkel együtt. A ruhaveretek közül 10 db az elhunyt jobb kulcscsontjától a mellcsontig két sorban, egymással párhuzamosan helyezkedtek el. A bal oldalon sorakozó vereteket a rágcsálók szétdúlták, azonban az itt is megfigyelhető volt, hogy két sorban rendeződtek. A rombusz alakú díszítmények a 10. század első harmadára jellemzőek főképpen, de az egész 10. században fellelhetőek (Szőke 1962, 26, 76-77; Bálint 1991,136, Révész 1996, 94). 169
