Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)
Cs. Andrási Réka: A Madaras-Árvai-dűlői honfoglalás kori temető az új kutatások tükrében
A Madaras-Árvai-dülói honfoglalás kori temető az új kutatások tükrében Karperecek a 4. és 6. női temetkezésből kerültek elő. A 6. temetkezésben egyszerű, ezüstből készült, vékony pántkarperecpár látott napvilágot az alkarok közepén. Fontos viselettörténeti szerepe van ezen karpereceknek is, hiszen nem csupán ékszerként funkcionáltak, hanem gyakorlati szerepük is volt: valószínűleg a bő ruhaujjukat szorították le ezekkel a vékony pántkarperecekkel (Kőhegyi 1980, 232, Révész 1996, 89). A 4. sírban egy díszesebb kivitelű karperec fordult elő a nő jobb alkarjának végén. Szintén ezüstből készített pántkarperecről van szó, azonban vége kiszélesedik, elgömbölyödik. Egyik végén egy kissé homorú, mandula alakú ezüst rátét látható - a másik oldalán sajnálatos módon már megtalálásakor sem volt rajta -, mely három karélyban végződik. A rátét középen egy kisebb, ovális alakú lyuk látható, melyben eredetileg egy kis üvegbetét lehetett. Az ezüstből kivágott pántkarperecek kivitele nem bonyolult, mégis inkább a gazdagabb réteg sírjaiból kerülnek elő, s főként a 10. század első kétharmadában jellemzőek (Révész 1996, 90). Szintén a 4. és 6. temetkezésekben kerültek napvilágra a honfoglalás kori női viselet másik jellegzetes elemei, a csizmaveretek. Csallány Dezső foglalkozott először részletesen e tárgytípussal, azonban több megállapítása került azóta pontosításra (Csallány 1970, 284-299, Révész 1996, 98-103). A kutatásban már régóta elfogadott nézet, hogy a férfiak nem ékesítették lábbelijüket véretekkel (Révész 1996,103). A madarasi temető bőrcsizmáin való veretek rendszerét, díszítési módját már nem igazán lehet megállapítani, mert igen bolygatottak voltak. A 4. sír elhunytjának lábbelije ezüstből készült, félgömb fejű, aklaszeges véretekkel ékesítették, összesen 109 db veret került elő a két lábfej csontjai körül. A 6. sírban 34 db veretet találtak a lábfejek környékén, azonban ezeket aranyozták, díszítették: közepén egy pontdísz emelkedik ki, körülötte hatosztatú, ívelt, csillagszerű dísz látható, s ezek hátoldalán is a felerősítést szolgáló aklaszegek megfigyelhetőek. A veretes csizmák is a 10. századi viselet részét képezik. A tárgytípusok mindegyike leginkább a 10. században jellemző, ez alapján tehát a 11. században már nem temetkeztek az Árvai-dülőn. A leletanyag összességét nézve a temetőt minden bizonnyal a 10. század középső harmadában használták, s a gazdag viseleti elemek jól tükrözik a korabeli honfoglalás kori öltözet sajátosságait úgy, mint a rombusz alakú véretekkel díszített felsőruházatot, vagy az ezüstfejű szegecsekkel díszített lábbelit (Andrási-Langó 2016, 325). Igaz, csupán hat temetkezés került elő az Árvai-dűlőn, azonban Kőhegyi Mihály 530 m2-en kutatott az előkerült sírok környezetében, s nem talált több temetkezést. így alapvetően is egy kis sírszámú, gazdagabb temetőről van szó, mely a sírszáma ellenére is jól reprezentálja, hogy már Észak-Bácska területén is biztosan letelepedtek a magyarok a 10. század közepén. /////////////////////Ш
