Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)
Cs. Andrási Réka: A Madaras-Árvai-dűlői honfoglalás kori temető az új kutatások tükrében
A Madaras-Árvai-dülöi honfoglalás kori temető az új kutatások tükrében Fig. 7. Reconstruction of grave 6. 7. kép 6. sír rekonstrukciója. ba tartozó nő (6. sír), veie azonban több viseleti elemet, ékszert is eltemettek. A nő mindkét alkarját behajlították, a mellkasára helyezték, bal lábát erősebben, jobb lábát enyhébben felhúzták. A melléklet nélküli, zsugorított testhelyzetben eltemetett elhunytakról két, logikus teóriát tart számon a kutatás. Az egyik szerint "rabszolgák" lehettek vagy nincstelenek, a másik hipotézis szerint az ártó szellemmel rendelkező elhunytak ellen ilyen módon védekeztek (Tettemanti 1975, 101). Véleményem szerint a férfi sír esetében egyik elmélet sem zárható ki. A női temetkezésnél azonban figyelemre méltó, hogy mellékletekkel viszonylag gazdagon eltemetett volt, így kizárható az, hogy a közösség egy szegény, kitaszított tagja lett volna. A temetőtérképen kitűnik, hogy amíg a többi sír szinte két sorban, egymás mellett helyezkedik el a domb északi oldalán, addig a 6. temetkezés magányosan, a domb déli részén került napvilágra (Kőhegyi 1980, 216-217). Megállapítható, hogy messzemenő következtetéseket a temető részleges feltárása miatt nem lehet levonni. Az ételmellékletre utaló nyom a legtöbb esetben állatcsont. A tárgyalt temető 6. sírjában az elhunyt koponyájának bal oldalánál került elő egyjuhcsont. Ez az elhelyezés a korszakban általánosnak számít, azonban néha az is előfordult, hogy a húst a koponya fölé vagy a felsőtestre tették. (Révész 1996, 191). Minden bizonnyal a halotti torból az őt megillető részt tették a sírba. A kutatás már a 20. század első felében is nagy figyelmet fordított a lóval eltemetett elhunytakra: Nagy Géza 164
