Pásztor Emília (szerk.): Sámánizmus és természethit régen és ma - Bajai dolgozatok 23. (Baja, 2019)
Soós Rita: Honfoglalók hidelem világa
Őseink hiedelemvilága szerint a halott lelke ártóvá válhat, így visszajárhat kísérteni az élőket. Ennek megakadályozására vastárgyakat (például sarló, kés) tettek az elhunytra, ez a jelenség a néprajzi irodalomban vasbabona néven ismert. A vasnak ugyanis néhány területen még ma is bajelhárító szerepet tulajdonítanak az emberek. Bár a honfoglalás kori temetőkben ritkán jelenik meg, de a halottól való félelmet jelölhetik az ellentétesen tájolt, hasra fektetett, zsugorított, megkötözött, a halál után vastárgyakkal átszúrt vagy éppen csonkolt vázak is. A magyarság túlvilágképének vizsgálatakor nem hagyhatjuk ki László Gyula fordított túlvilágkép-elméletét sem. Ennek alapja, hogy számos lelőhelyen néhány tárgyat összetörve, megrongálva, vagy éppen nem viseleti, illetve használati helyüknek megfelelően tettek be a sírokba. Utalhat erre összetört nyereg, kigombolt felsőruházat, lecsatolt öv, kicsorbított fegyver vagy megrongált edény is. A korszak kutatása kapcsán már régen felmerült az a kérdés, hogy a tárgyakon megjelenő ábrázolások mennyire tükrözhetik a honfoglalók világnézetét, azaz mennyiben segíthetnek annak megismerésében. A korabeli hiedelemvilág és művészet kapcsolatával foglalkozó kutatók két, egymással ellentétes álláspontot képviselnek. Van, aki szerint a honfoglalás kori tárgyak díszítése csupán térkitöltő elemek összessége, mögöttes tartalommal nem rendelkeznek. Más kutató szerint viszont a különböző díszítőelemek által a korabeli hiedelemvilág, világnézet megismerhető. A többség véleménye a két ellentétes megítélés között van: néhány figurális ábrázolásban valóban visszatükröződhetnek a honfoglaló magyarok világnézetének egyes elemei, ám ez nem minden esetben van így. A magyarsághoz köthető régészeti tárgyakon megjelenő díszítőelemek egyik legmarkánsabb csoportja a palmetták, valamint az indák köre, illetve az ebből kinövő végtelenbe szőhető palmettaháló. Ez a növényi elemekből álló motívum - többek között - a honfoglaláskor iránt érdeklődők körében talán az egyik legismertebb tárgycsoport, a tarsolylemezek mintakincsének jellemzője (4. kép). A növényi minták közé sorolható az úgynevezett életfa motívum is, amely főként a szintén emblematikus leleteken, a női sírokból napvilágra kerülő hajfonatkorongokon figyelhető meg (5. kép). Maga a motívum már korábbi kultúrákban is feltűnt, később térben és időben is többféle értelmezést kapott. Néprajztudósaink úgy vélték, hogy eleinknél ez az „életfa" vagy „világfa összekapcsolódik a mesékben feltűnő „égig érő fa" képzetével, amely tovább is élt, népmeséinkben kimutatható. A hasonlójellegű ábrázolások, mint az életfa - többek között - a szibériai népek hiedelemvilágának is egyik központi eleme, a sámán ezen mitikus fa segítségével tudta bejárni a világ különböző rétegeit, a kígyók-békák országától egészen a szellemvilágig. A régészeti leletek alapján 44 ///////////////////////////^^^^
