Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Horváth Sándor: Bunyevácok, rácok és mások a Duna metén. Délszláv és etnikai és néprajzi csoportok migrációja a törökök idején
SOKAC A boszniai katolikus első elköltözéséről Mátyás király korában vannak feljegyzések: a boszniai események nyomán 1463-ban a nemesi családok és további nem nemesi családok - ferences közreműködéssel - szervezetten telepedtek át a Száván túlra; a hátramaradó - mintegy tízezer - lakost a törökök felkoncolták. Majd miután 1537-ben a törökök elfoglalták teljes Szlavóniát, tömeges továbbvándorlás következett 1600- ig. Újabb továbbköltözés kezdődött Bécs ostroma idején (1683-1699), ami azután elhúzódott a XIX. század elejéig.52 E népmozgások során érkeztek - többek között - a sokácok Dél-Magyarországra, így a Duna mentére is. Most főképpen a horvátországi Baranyában, ezen belül Szlavóniában és Nyugat-Szerémségben élnek, kis részük a szerb Bácskában, egy másik részük pedig Magyarországon él. Utóbbiakat Sarosácz György néprajzi jellemzőik alapján négy csoportba sorolta: 1. a mohácsi sokácok 2. a falusi sokácok 3. a Dráva menti sokácok 4. Hercegszántó sokácai (bácskai sokácok).53 A sok néveredet-magyarázatból kettőt emelek ki: a) a boszniai sóbányák miatt a „sókút”-ból - Soli (Bosna) - lett Bösendorfer értelmezése szerint a sokác; b) a katolikus vallásuk miatt a görögkeleti szerbek adta csúfnév lenne - a tenyérrel keresztvetés miatt a saka szóból, de ez nem tenyeret jelent, hanem markot. Utóbbit értelmezést - ha nem is a tenyér/marok miatt - erősíti Bacié művében, az Istini katolicsanskoj (1732), amikor azt írja a pravoszlávok elvetik az uniót, és inkább törökösödnének át, semmint katalizálnának (»Volijem se poturciti nego posokciti.«) -1. F. Jukic a sokác név eredetéről: saka: a pravoszláv szerbek a XVIIIXIX. században mindenütt sokáénak nevezték a katolikusokat (Bosznia, Szlavónia, Szerémség, Bácska, Baranya, Lika, Dalmácia, valamint Szerbia területén is. Különösen érdekes, hogy a szlovéniai Semicben is sokáénak mondják az ottani pravoszláv szerbek a helyi katolikus szlovéneket. A név eredetét keresték a magyar „sok” szóban, mások pedig úgy vélik, hogy albán jövevényről van szó. Vukovié alaposan körüljárva az összes eredetmagyarázatot, végül ez utóbbit tartja elfogadhatónak: az albánok az egész középkoron át kapcsolatban voltak a vlah (romanizált) népességgel; iszlamizálásuk előtt részben pravoszlávok, részben katolikusok voltak; előbbiek megtartották a katolikusokra megnevezésüket romanizálódásuk után is. Tehát az albán „shok” előbb romanizálódott, majd - a XIII-XV. században - szlavizálódott, és lett belőle „sokác”.54 52 VUKOV1C, Marinko 2012. 333. 53 SAROSÁCZ György 1973. 372-385. 54 VUKOV1C, Marinko 2012. 355-356. 25
