Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Kürti László: "Se nem jászok, se nem kunok - magyarok". Kulturális hatások és kapcsolatok a Felső-Kiskunságban a XIX-XX. században
A jászsági származásúak vagy a „törzsökös” lakosságú kiskunok nagy rátartisága elérte azt, hogy a környékbeli települések ezt a kivagyiságot vélték, meghatározónak, amihez képest ők „csak” egyszerű magyarok lehettek. Egyre-másra kezdték hirdetni a szabadszállásiak és a kunszentmiklósiak magyar és nem kun származását, hiszen a középkori elődök már rég eltűntek, beolvadtak az évszázadok viharaiban. így vélekedtek például a „tótoknak” csúfolt kerekegyháziak a szabadszállásiak identitásáról: „Nem kunok azok má '! Hogy hol vannak a kunok? Hát a föld alatt. ”, mondta egy ottani férfi. Hasonlóan vélekedtek a pusztavacsiak a lajosmizseiekről, akik folyton a jász mivoltukat hangoztatták. Egyrészről elismerték a másságukat - szépen felöltözve jártak a templomba - másrészt visszautasították felsőbbrendűségüket. „Jászok, jászok, persze, mert van földjük. Es, a Geréby uraság az ki volt, jász volt? ”, érvelt egy pusztavacsi származású családfő utalva a valamikori Gremspergerről magyarosított Geréby Gyula nevű birtokosra. Úgy is lehet érvelni, hogy a jászkun kivagyiság az identitás trójai falova. Minden belső ellentétet vagy másságot titkol, igy mutatva a külvilág felé a homogenitást, az egységet. Az 1990-es évek elejétől (újra) felfedezett jászkun és magyar identitás valójában nem zárja ki egymást, nincs is tényleges konfliktus a kettő között. szimbolikus annál több. A két identitás küzdelme mégis csak versengés az elismertségért, amelyek bizonyos javakkal és forrásokkal együtt jelentik a győzelmet. Már maga a karcagi birkapörkölt Hungaricummá nyilvánítása is egyfajta szimbolikus elismerés, ahogyan a bajai halászlé vagy éppen a kürtőskalács, ám ez csak bizonyos közösségek különbségének hangsúlyozásában, ugyan akkor más - talán éppen hasonló kulináris sajátosságokat felmutató - közösségek mellőzésében nevezhető sikernek. A hierarchia kreálása a rendszerváltás egyik posztmodern velejárója. Legyen szó akár UNESCO elismertségről, akár helyi vagy nemzeti díjakról, értéktárakról, az identitás túlzott hangsúlyozása - és újabb és újabb szimbólumokkal való felruházása - mindenképpen egyfajta hierarchikus kapcsolatrendszert, viszonyt eredményez. Ahogyan korábban a redemptus és irredemptus elnevezések egyfajta státuszszimbólumot jelentettek, ugyanúgy a mai jászkun identitás ünneplése új folyamatok kezdetét eredményezte. A helyi és regionális közösségek egzotikusságának mértéke természetesen egyenes arányban van a nemzeti kultúra sajátságos reprezentációival.22 A jászkun identitás mai értelmezés szerint történetileg kialakult modem hagyomány. Ennek ellenére, a múlt és a jelen dialektikusán összefonódva kapcsolódik régi és új szimbólumokhoz, és legfőképp területiséghez. A XIX. századi jászkun kivagyiság a XX. század végére a szimbolikus reprezentáció, a kitalált hagyományok külsőségeiben mutatkozik meg. Nincs ma már Jászkun Kerület, van viszont jászkunkapitány választás, és bár nyilvánvalóan a jászkun településekből illik választani ilyen tisztviselőt, a 2011-ben elfogadott jászkun kapitányok tanácsának Protokoll Szabályzata nem nevesít településeket.23 A szimbólumokra épített új jász hagyományépítés a magyar nemzet másságát teremti meg, és ezzel kiszolgálja történetiséget, a múltban gyökeredző egzotikumot. A törzsi, honfoglalás-kori magyarság kreált imázsát 22 Dl LEONARDO, Micaela 1998. 134. 23 A Jászkun Kapitányok Tanácsának Protokoll Szabályzata, 2011. Lásd: http://www.jaszmuzeum.hu/sites/ default/files/jaszkun_kapitanyok_tanacsa_protokoll_szabalyzata.pdf [2017.07.24.] 79
