Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Kürti László: "Se nem jászok, se nem kunok - magyarok". Kulturális hatások és kapcsolatok a Felső-Kiskunságban a XIX-XX. században
(pl. Kurultáj, Ősök Napja), a középkori, sőt még a távolabbi jász (őszét) és kun (kipcsak, kazak) kapcsolatokkal teremtik újjá.24 A sok újítást nézve, nem is kis eredménynyel (jászok világtalálkozója, kunok világtalálkozója, jászkürt, kazak-magyar kapcsolatok stb.), a különbségek, a másság ilyen látványos kreálása mára már intézményesült, és több tízezer látogatót vonz a településekre.25 A települések pedig maguk is egyre érdekeltebbé válnak a hasonló keretek és folyamatok megteremtésében. Mindez felveti a magyar és nem-magyar, a jászkun és magyar identitások viszonyítását egymáshoz. Ha a település tagjai nem lehetettek jászkunok, és természetesen nem voltak azok, akkor nekik csak a magyar identitás maradt, mint referenciaérték. Természetesen lehetnek svábok, szlovákok vagy sokácok, ha éppen azok, ám ezek a nemzeti identitások nem tartoz(hat)nak a nagy magyar identitáskeresők és reprezentálok táborába. (Látott már valaki sváb rezesbandát vagy táncosokat a jászkun találkozón vagy a Kurultájon szerepelni?). Akiskun és jász településekkel szemben, Kerekegyháza vagy Kunadacs a magyar múltjukkal és emlékkultúrájukkal érveltek. Még akkor is, mint pl. Kerekegyháza vagy Kunadacs esetében, ha múltjuk igen vegyes nemzetiségi beköltözést mutat. A régi Árva-megyei származás, a „tót” felmenők és a felvidéki eredet, egyre jobban elhalványulva átadta helyét a magyarságtudatnak. Ebbe viszont belefért az, hogy 100-150 évvel ezelőtt a telepesek még tudtak szlovákul, és maguknak szlovákul beszélő papot akartak. Akár a jászkun, akár a (nagy)magyar identitás hangoztatása kérdésében, a valódi kisebbségek valahogy kimaradnak. Nem igazán lehet olvasni arról például, hogy Kunszentmiklós, Szabadszállás, Lajosmizse vagy Jászkarajenő nemzetiségi befogadó hellyé vált azáltal, hogy zsidók és cigányok jelentős számban telepedtek meg a XIX. század végétől. A Felső-Kiskunság, mint egy egységesült, főleg református és „tisztán” magyar lakosságú régióként élt a tudományos köztudatban. A magyar lakosság jelen esetben meglehetősen tág fogalom, hiszen a réginek, azaz hagyományosnak mondott települések - Fülöpszállás, Kunszentmiklós, Kiskunlacháza, Szabadszállás és az új jász telepítésű Lajosmizse - valójában egy többkultúrájú és vallású, más etnikumokat (görög, német, cigány, zsidó) asszimiláló közösségként élték mindennapjaikat.26 A Felső-Kiskunság településeinek etnikai összetétele ma már nem mutat jelentős különbségeket, egyedül a vallás és a szimbolikus identitáskultúra játszik szerepet. A jászsági eredetű településeken kirívó a katolikusságra való hivatkozás. Az egyre gyérülő és halványodó családi kapcsolatokra való utalásokkal, és a mára szinte teljesen feledésbe merült redemptussággal szemben, a katolikus vallás a jászsági eredet legfontosabb összetevője. Sztereotip kijelentéseket egyaránt lehet hallani Kocséron, Jászkarajenőn, Ladánybenén és Lajosmizsén arra nézve, hogy ők jászok és katolikusok. 24 KÜRTI László 2015., 2016. 25 A másságról, mint turisztikai látványosságról lásd: WEARING, Stephen - STEVENSON, Deborah - YOUNG, Tamara 2010. 206. A mongolok Dzsingisz kán köré építik törzsi identitásukat és nemzeti mítoszukat a nagy kínai-han nacionalizmussal szemben. BILIK, Naran 1998. 61-62. 26 A kiskun települések közül Kunszentmiklóson és Szabadszálláson volt jelentősebb zsidó (neológ) közösség. Az antiszemitizmus hatására a kunszentmiklósi zsidóság aránya az 1910-es 4,1 százalékról, 2 százalékra esett 1941-re. A megyei zsidóság történetét lásd: VÉGSŐ István - VÁGI Zoltán 2007. 807-889. 80
