Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)

Nagy Janka Teodóra: Az interetnikus kapcsolatok individualizálóda, avagy a hagyomány-, érték- és mentalitásőrzés mintázatai a modernizálódó közösségekben

megszületett munkák a két népcsoport közötti szembetűnő különbségekre hívják fel a figyelmet. Ezekkel a kérdésekkel korábban magam is foglalkoztam, ezért tárgyalásukat nem tekintem jelen tanulmány tárgyának.17 Azt viszont igen, hogy elsősorban a visszaemlékezések és az adatközlések alapján szó essék arról, miként fogadják el egymást, miként azonosulnak a szerelmesek majd házastársak azzal a mentalitással, érték- és hagyományrendszerrel, amelyet a másik fél képvisel.

Siker- és kudarctörténetek egyaránt ismertek. A sikertörténetek családi legendáriumok, anekdoták részei. Több bukovinai székely adatközlő is büszkén mesélte, hogy anyja, testvére vagy valamely rokona volt a faluban az, aki először kötött vegyes házasságot. A házasság jól sikerült, s ők gyarapodó, megértő családban, egymás mellett élték le az életüket.18

A kudarcokat viszont mély hallgatás övezte. Ezeket legfeljebb a rokonok, szomszédok elejtett szavai, orvosok, jogászok emlékezete őrizte meg - vagy a néma asszonyszívek. Ez is az oka, hogy forrásaim között a szóbeli visszaemlékezések, az adatközlések és a több évtizedes részt vevő megfigyelés vált meghatározóvá.19 Mert a sváb-bukovinai székely házasságokról, válásokról szóló híradásokat periratokban hiába keressük: a második generáció vegyes házasságai ritkán végződtek a bíróságon. Amikor a rokonok szomszédok „válásról” beszéltek, az nem a hivatalos jogi procedúrát jelentette, hanem egy sajátos jogszokást: azt, hogy a házasság megromlása esetén az asszony hazaköltözött a szüleihez és visszatért a saját rokonságába, amely segített felnevelni a gyermekeket, bár a házasság „hivatalosan” az egyik fél haláláig továbbra is fenn állt. A közösség előtt tehát megtörtént a különválás, a bíróság általi szétválasztást viszont nem tartották szükségesnek, illetve célszerűnek.20

Ez a jogszokás csak a harmadik generáció esetében változott meg. Bár családja kérte, hogy ne tegye, az 1980-as években egy sváb fiatalasszony már beadta a bíróságra is beadta a válópert. A bírónő kérdésére a tárgyaláson azt jelölte meg válóokként, hogy a férje hozzányúlt a közös pénzükhöz. Egy számlájuk volt, s a férfi levett róla egy jelentős összeget az ő tudta nélkül, és elmulatta a barátaival. Meg elautózta a pénzt, gyakran és sokat költött benzinre. Mindenképpen el akart válni, mert hogyan

17 SOLYMÁR Imre 2003.; HUTTERER Miklós 1973. 93-119.; BEREZNA1 Zsuzsanna - SCHÖN Mária 2014.; NAGY Janka Teodóra - SZABÓ Géza 2015.; NAGY Janka Teodóra 2006.

IS Dr. Nagy Ágnes Tevelre vonatkozó szíves közlését köszönöm.

19 Az 1990-es évektől rendszeresen vettem részt a bukovinai székely népszokások, néphagyományok gyűjtésében Tolna és Bács-Kiskun megyében. Publikációim is születettek a bukovinai népi társadalomtörténet témakörében, de a legfontosabbnak azt a lehetőséget tartottam, hogy részese lehettem a Höflerné Kelemen Emma által vezetett Bonyhádi Bukovinai Székely Kör Bács-Kiskun és Tolna megyei néprajzi gyűjtéseinek, a bukovinai székely asszonyok beszélgetéseinek. Azóta is többször szó esett arról, hogyan élik, élték meg a vegyes házasságokat, illetve azok felbomlását a házastársak. Szintén hosszú évek terepmunkája során avattak be a vegyes házasság mindennapjainak nehézségeibe Tolna és Bács-Kiskun megyei sváb adatközlőim is. Az általuk elmondottakat a résztvevő megfigyelés és további közösségi, illetve személyes információk egészítették ki. Az elmondottak személyes érintettsége miatt az egyes példák az adatközlők nevének megadása nélkül kerülnek ismertetésre a tanulmányban.

20 Ennek hátterében jól felfogott egzisztenciális okok is állhatták. Ezek számbavétele külön írás tárgyát jelenthetné, itt most csak utalunk arra, hogy a korabeli jogszabályok értelmében „bírósági válás” esetén a „háztartásbeli”, vagy téeszben dolgozó asszony nem lett volna jogosult társadalombiztosítási ellátásra (ideértve a házastársi pótlékot is), illetve a tsz-nyugdíjrendszerben a speciális fix összegű mezőgazdasági téesztagok és hozzátartozók járadékára. Mérlegelés tárgyát képezte az is, hogy férje halála esetén elesett volna az özvegyi nyugdíjtól.

65