Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Nagy Janka Teodóra: Az interetnikus kapcsolatok individualizálóda, avagy a hagyomány-, érték- és mentalitásőrzés mintázatai a modernizálódó közösségekben
kialakulnak a közös mindennapi élettérben és életrendben. Ez a második generáció ugyanis már korántsem homogén: tagjainak egy része a kisközösségi vagy családi normák erősségétől függően még szigorúan hagyománykövető, s ennek részeként házastársat is saját közösségéből választ (endogám házasság jellemzi). Tagjainak más része azonban már észrevehetően nyitottabb a másik etnikai közösség, az exogám házasság iránt. A harmadik generációt (az 1950-es és 1960-as években születetteket) az új gazdasági és társadalmi rend keretei között pedig már kevésbé kötik a tradicionális és a családi normák, így jól látható, hogy az etnikai közösségi és individuális határok is kevésbé élesek, inkább csak afféle „búvópatak” módjára, a hagyomány-, érték- és mentalitásőrzés egyéni mintázataiként élnek tovább egy mindinkább individualizálódó kapcsolatrendszerben. A harmadik generáció tagjai között gyarapodó számban vannak jelen a második generáció vegyes házasságokból született gyermekei, akik szüleik révén pl. mind a sváb, mind a bukovinai székely közösséghez kötődnek. Bár a két közösség vonatkozásában az asszimiláció eltérő fokán állnak, de ismerik, s megélik azok hagyomány-, érték- és mentalitásbeli örökségét, ellentmondásait. 3. Tanulmányunk tárgyának mintáját a második generáció jelenti, hiszen a „normaütközések” itt voltak a legélesebbek, a leglátványosabbak. A második generációban még gyakran nagy ellenállást legyőzve, de már voltak vegyes házasságok sváb és bukovinai fiatalok között. Ezeknek a legényeknek és leányoknak komolyan meg kellett küzdeni egyrészt saját, másrészt házastársuk rokonságának ellenállásával és előítéleteivel, a házasság mindennapjaiban pedig az eltérő értékekkel, hagyományokkal és házastársuk más mentalitásával.16 Ezt a második generációt jellemezte leginkább az átmenetiség és a határterületiség is. A „normaváltás” előnyei és hátrányai őket érintették legerősebben. Ok szembesültek a kilépés minden kockázatával és nehézségével az „egy életre szóló” közösségből, amelybe születésüktől belenevelődtek és amely magától értetődő biztonságot is jelentett számukra. A közösségiből individuálissá váló interetnikus kapcsolatok során szembesülniük kellett az egyéni rendszeres és tartós normaérvényesítés nehézségeivel, amely gyakran teremtett konfliktushelyzeteket, ejtett soha be nem gyógyuló sebeket. A személyes érintkezések során a másik népcsoport közösségi normáinak megkérdőjelezése vagy azok tudatos, illetve akaratlan megsértése haragot, vitát, veszekedést, nem ritkán akár kapcsolat megszakítást is okozott. Egy sváb-bukovinai vegyes házasság alkalmával a visszaemlékezők elmondása szerint már a lakodalom veszekedéssel zárult. Az ok az volt, hogy a bukovinai székely menyasszony anyja „csomagolt” a lakodalmas rokonainak, s mivel a sváboknál ez nem volt szokás, a vőlegény rokonai rendkívül sértőnek találták azt. A két rokonság tagjai szóváltásba keveredtek, amely végül verekedésbe torkollott. Ha a sváb és a bukovinai székely közösségi hagyomány- és értékőrzést, illetve mentalitást vizsgáljuk, mind Bács-Kiskun, mind Tolna megyében a témában 16 Lásd: GYARMATHY Lívia: Együttélés (film, 1982) 64
