Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Bárth Dániel: Karizma és hatalom. Vallási rajongás a történeti Bácska interetnikus és interkonfesszionális mikrovilágában
A nagy felbuzdulással azonban a hívek vélhetően ellenkező hatást értek el, mint amit szerettek volna. Az egyházmegye vezetői a levelek hatására csak még inkább megerősödhettek azon véleményükben, hogy jól döntöttek, amikor a botrányos rajongásban részesített ferences eltávolítását kérték feljebbvalóitól. Rochus atya más egyházmegyébe történő áthelyezését maga az érsek is szorgalmazta. * * * A történet alapvonásainak vázlatos ismertetése után természetes módon merül fel a kérdés: mi állt a horvát ferences népszerűségének hátterében? Mindenekelőtt az emberi betegségekre adott gyógymódjai emelendők ki ebből a szempontból. Ezen a téren külön figyelmet kell fordítanunk sajátos betegségfelfogására. Szmendrovich alapvetően leegyszerűsítette a betegségek hátterében meghúzódó lehetséges okokra vonatkozó korabeli orvostudományi és társadalmi nézeteket. Ezzel nem volt egyedül a korszakban. Giovanni Levi az általa vizsgált XVII. századi piemonti ördögűző kapcsán hívta föl a figyelmet arra, hogy a korszakban uralkodó „perszonalisztikus” betegségfelfogás nyelvezetét felhasználva a pap egy korábbi és egyszerűbb oksági felfogást hirdetett. Utóbbit Lévi „naturalisztikus”-nak nevezi, és lényege a természet felbomlott egyensúlyából kialakuló betegségmagyarázatban áll.37 A piemonti ördögűzőnél és a mi ferences személyiségünk esetében ez a leegyszerűsített felfogás jelenik meg, hiszen számukra a betegségek hátterében túlnyomó arányban az ördög/démon behatása áll. Ennélfogva a démoni hatalmak kiűzése egyúttal a gyógyítási eljárás legfontosabb mozzanatát is jelenti. Ez a felfogás volt Szmendrovich sikerének egyik titka. A másik lényeges és ezzel összefüggő mozzanat, hogy a horvát ferences gondolkodásmódjában olyan demonológiai tanok nyomai fedezhetők fel, amelyek a XVIII. század második felében a katolikus felvilágosodás nézőpontjából már elavultaknak tűntek.38 A racionalitás és empíria elleni érvként azt vetette be, hogy az ördög képes akár természetes betegségnek is álcázni a megszállottságot. Ennek a csalóka körülménynek a felfedezésére pedig nem akárki és nem akármilyen szöveg képes. Eljárásai elején a hivatalos (római) szertartásrendtől eltérő, súlyos és erőteljes szövegű próba-exorcizmust alkalmazott (exorcismus probativus)?9 Elkülönítette a démoni megszállottság alapvető fajtáit, a circumsessio (kömyékezés), az obsessio (zaklatás, megszállás) és a possessio (hatalmában tartás) megnyilvánulásait.40 Ezeket súlyosabb esetben a nagy, ünnepélyes exorcizmussal, míg a démoni „kömyékezés”, „zaklatás” behatásait áldásokkal és szentelményekkel, benedikciókkal és „kis” exorcizmusokkal orvosolta. Szmendrovich (korábbi vagy korabeli európai párhuzamaihoz hasonlóan) olyan kézikönyvekkel, demonológiai traktátusokkal dolgozott, amelyek részben a középkori, részben a Tridentinum után még egy ideig megtűrt, „félhivatalos” gyakorlathoz kapcsolódtak, és amelyek a XVIII. század elején szép sorban egymás után 37 LEVI, Giovanni 2001. 64-67. 38 A fogalomhoz és a kérdéshez: BÁRTH Dániel 2014. 39 MIDELFORT, H. C. Erik 2005.; SLUHOVSKY, Moshe 2005. 40 Vö. PÓCS Éva 2001. 56
