Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Bárth Dániel: Karizma és hatalom. Vallási rajongás a történeti Bácska interetnikus és interkonfesszionális mikrovilágában
a Vatikán indexére, a tiltott könyvek közé kerültek.41 „Babonásának (superstitiosus) titulált tartalmuk többek között az egyházi „fehér mágia” szellemiségéhez, valamint - a rontás (maleficium) hangsúlyozása révén - a boszorkányhisztéria egyre halványuló emlékéhez kötötte őket. Ezek tanácsai alapján vonultatta fel Rochus atya a nyugati egyház évezredes ördögűző gyakorlatának széleskörű fegyverarzenálját: a szentelt víz mellett használt pápa által megáldott viaszmedált (Agnus Dei), Szent János evangéliumát és más szent szövegeket tartalmazó nyomtatványokat, Szűz Máriához, Szent Ferenchez és Szent Antalhoz szóló imádságokat, szentelt kenyeret stb. Megáldott virágokkal és növényekkel csinált füstöt a démonok kiűzésére. A szentelt vízbe szentelt olajat csöppentett, és azt itatta meg a megszállottakkal. De nem csak kimondottan az ördögűzéshez használt kézikönyvei voltak „elavultak”, hanem a pozitív irányultságú benedikciókat tartalmazó gyűjteményei is, amelyek még az egyházi áldás- és átokszövegeknek hasonlóan gazdag arzenálját mutatják, mint amelyet a kutatás a középkori gyakorlatban leírt.42 Az élet minden szükségére kiterjedő, azonnali és hathatós segítséget biztosító egyházi szolgáltatási rendszer csak fokozatosan szorult ki a hétköznapi gyakorlatból. Igény volt a szentelményekre a hívek részéről, amelyek kiszolgálására leginkább a szerzetesek vállalkoztak. Rochus atya talán azért lépett be érett fejjel a ferencesekhez, hogy ilyen irányú aktivitását még inkább kifejthesse. Biztos, hogy nem kizárólag ő használta ezeket a szövegeket és megáldott tárgyakat a XVIII. század második felében. Valószínűleg nem is lett volna botrány körülötte, ha gyógyító eljárását csöndben, titokban végzi, és azok nem alakultak volna át látványossággá. A Rituale Romanum (1614) és a nyomdokain kiadott egyházmegyei szertartáskönyvek határozottan tiltják, hogy a megszállottak exorcizálása nyilvánosan, nézőközönség előtt menjen végbe. A sokszor hetekig elhúzódó viadalok azonban érthető módon váltak gyakran nagyszabású lokális eseményekké. Bár az ellenzők érvelésében sok egyéb szempont is megjelenik, talán ez számított a legsúlyosabb problémának az egyházi és világi vezetők szemében: a XVIII. század második felében már senki sem akarta cirkuszi spektákulum színterévé tenni a felszentelt katolikus templomot. Hogyan jelenik meg a képben a „nép” és a népi vallásosság? Leginkább az alulról jövő igények/szükségletek szintjén. A ferencesek (és más szerzetesrendek) által nyújtott vallási szolgálat ezeket igyekezett kielégíteni. Másrészt megjelenik a rajongás formájában. Szmendrovich személye körül, különösen a helyi katolikus délszláv hívek körében, kisebbfajta „rajongói klub” alakult ki. „Sztársága” hátterében a hatékonyság, a potencia tisztelete állt, amely például a középkorban a szentek ereklyéit őrző kegyhelyekhez, vagy az „élő szentekhez” kapcsolódó exorcista gyógyításokhoz tartozott hozzá. Környezete rajta keresztül érezte meg a (gyógyító) isteni kegyelem kiáramlását és praesentia-ját, jelenlétét.43 A források alapos elemzésével a helyi vallás és a néphit mélyrétegeibe is betekinthetünk, például a ferences leveleiben felsorolt, eredetileg a megszállottak szájából elhangzó démonnevek és demonológiai képzetek elemzésével. E feladat elvégzése azonban túlmutat egy rövid tanulmány keretein. 41 Bővebben: BÁRTH Dániel 2014. 42 Lásd BÁRTH Dániel 2010. 23-42. 43 BROWN, Peter 1993. 135-158. 57 i
