Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)

Bárth Dániel: Karizma és hatalom. Vallási rajongás a történeti Bácska interetnikus és interkonfesszionális mikrovilágában

botrányra adtak okot a schizmatikusok körében, és a szent szertartást az emberek olcsó gúnytárgyává tette. Mindezekért kettős büntetésben részesült: mindenfajta ördögűzéstől eltiltották és gyóntatási engedélyét is visszavonták. A konventje vezetője még ezen is túlment: teljesen ellehetetlenítette pasztorációs tevékenységét, és nem engedte ki a rendház falai közül.33

A városban óriási felzúdulást keltett a „kedvenc” fráter eltiltása a hívekkel való érintkezéstől. Az elöljárók újabb, mindenre elszánt rohamot indítottak a határozat ellen. Tanúságok, bizonygató, kérő és könyörgő levelek sora árasztotta el a kalocsai szentszéket. A levelek őszinte, sokszor szenvedélyektől sem mentes hangnemét tekintve feltűnő, hogy a város vezetői milyen kitüntető szeretettel viseltettek Rochus atya iránt. Egy kihallgatási jegyzőkönyvben tíz olyan vele kapcsolatos esetet soroltak fel, amelyek egyrészt a gyógyításra, másrészt a betegek vigasztalására irányuló tevékenységére világítanak rá. Az irat kapcsán az is világossá válik, hogy a híveknek miért fájt annyira a Szmendrovich gyóntatástól való eltiltása.34 Az 1769. június 17-én Ignatius Parcsetics városi jegyző által hitelesített jegyzőkönyv eredetijét két városi polgár vette fel abból a célból, hogy az eltiltott atya üdvös tevékenységét tanúvallomások alapján bizonyítsák. A tíz tanúságtevő egyaránt római katolikus vallású, túlnyomó többségében a helyi „illír” (bunyevác) közösség tagja volt. Noha a leírások nem teszik lehetővé az egyes betegségtípusok konkrét beazonosítását, a felületes leírások alapján is tanulságos, hogy milyen esetekben számítottak a hívek a szerzetespapság transzcendens irányultságú medicinális segítségére. „Rémület”; „belső betegség”; „remegés” a tagok hánykolódásával, szemek befordulásával; asszonyi meddőség; gyermeki „frász”; lázas remegés stb. szerepelnek a leírásokban. Mindezeket a helyiek tanúsága alapján a konvent egyetlen tagja, Rochus atya gyógyította sikeresen. A vallomások szerint kifejezetten őt óhajtották a hívek, ha másvalakit küldtek ki a kolostorból, az nem járt sikerrel. Több esetben a házfőnök csökönyössége miatt (ti. hogy nem engedte ki Szmendrovichot a beteghez) következett be halálesettel járó tragédia. A vallomások röviden intézik el az atya gyógyító eljárásainak leírását: imádkozott a betegre, a beteg felett. A meddő nő kezelése kapcsán megtudjuk, hogy a ferences hangsúlyozta neki az isteni kegyelem kiemelkedő szerepét e súlyos probléma megoldásában. Tanácsa alapján az asszony három szerdán Szent Márta (vagy Margit)35 tiszteletére böjtölt, négyszer-négyszer elimádkozta a Miatyánkot és az Üdvözlégyet, végül általános gyónást tett az egész életéről és jámborul megáldozott. Ezt követően megfogant és szerencsésen megszülte gyermekét.36

33 BÁRTH Dániel 2005. 80.

34 KEL 1. a. Ordines religiosi. Ferencesek, Zombor. (1769. június 13-26.)

35 A forrás, amely egy eredeti jegyzőkönyv utólagos másolata, a „in honorem S. Marthae” kifejezést tartalmazza. Szent Márta ilyen jellegű patrónus szerepéről nincs tudomásom. Amennyiben a szöveg átírója egy esetleges eredeti rövidítést figyelmen kívül hagyva a „S. Margarithae” helyett szerepeltette a rövidebb nevet az iratban, Antiochiai Szent Margit tiszteletének nyomát tapinthatjuk ki, akinek sárkányölő-ördögűző attribútumai mellett éppen a várandós asszonyokat és szülő nőket illető patrónusi szerepköre a közismert. - BÁLINT Sándor 1977. 11. 34-45.; ORBÁN Imre 2001. Arra is akad magyarországi adat, hogy a 14 segítőszent egyikeként meddő nő teherbe esését segítette közbenjárásával. -ORBÁN Imre 2001. 170.

36 KEL 1. a. Ordines religiosi. Ferencesek, Zombor. (1769. június 17.)

55