Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Bárth Dániel: Karizma és hatalom. Vallási rajongás a történeti Bácska interetnikus és interkonfesszionális mikrovilágában
Nem tudjuk pontosan, hogy kijelentette fel végül a kalocsai érseki szentszéknél Rochus atyát. Mindesetre egyes magasabb rangú világi személyeknek, illetve egynémely saját rendtársának sem tetszett az a látványosság, amelynek középpontjában az alázatosságot fogadó ferences egyre kiteljesedő karizmája, fokozódó népszerűsége állt. O maga későbbi leveleiben egyes konventtársainak féltékenységét hozta fel magyarázatként. Mindenesetre az ügy 1767 kora tavaszán a kalocsai szentszék elé került, amely az illetékes esperesen keresztül elrendelte annak kivizsgálását.21 A vizsgálat során megállapították a szabálytalanságokat és megtiltották Szmendrovichnak, hogy nyilvánosan végezzen efféle szertartásokat. Magányosan, két tanú jelenlétében viszont egyelőre engedélyezték az ördögűzéseket, ha és emennyiben a megszállottság tapasztalt jeleit jegyzőkönyvezik, azt felküldik Kalocsára és onnan jóváhagyják a kizárólag hivatalos szertartáskönyvből végezhető szertartást.22 Az év során augusztusban és szeptemberben meg is érkeztek azok a hosszú jegyzőkönyvek, amelyek többek között a szabadkai illetőségű katolikus bunyevác asszony, egy bizonyos Lucia Markojevich vizsgálatáról és exorcizálásáról szólnak.23 Az ebben tucatjával felsorolt jelek (a megszállott az exorcizmus során latinul ért és beszél; természetellenes testhelyzetekbe rándul; „extázisba esik”; kifordítja a szemét; hosszan sír, nevet; hirtelen kipirul-elsápad; titkos és elrejtett dolgokat lát meg; irtózik a szent tárgyaktól; ordít, dühöng, szaggatja ruháját, tépi a haját etc.) az egyházi hatóságokat voltak hivatottak meggyőzni az exorcizmus adekvát alkalmazásáról, ugyanakkor számunkra a korszak demonológiai gondolkodásának alaprétegébe engednek bepillantást. 1767 őszétől 1769 tavaszáig csöndesebb időszak következett. Szmendrovich illír ünnepi hitszónokként folytatta tevékenységét, és csak ritkán került a felettes hatóságok látóterébe. Rochus atya nemcsak hitszónokként, hanem az ifjúsági és felnőtt hitoktatás terén is jeleskedett. Glaser Gábor kanonok 1767. évi vizitációja során dicsérően szólt a katolikus délszlávok közötti hitoktatási csoportok általa elvégzett megszervezéséről. Glaser megelégedéssel nyugtázta és vétette föl a jegyzőkönyvbe, hogy a zombori „illírek” hitoktatási csoportjainak jegyzéke (Distributio turmarum cathecheticarum nationis Illyricae) Rochus atya jóvoltából elkészült, és számára bemutattatott a vizitáció alkalmával. A kanonok megelégedését növelte, hogy a fráter egy korántsem könnyű munkát végzett el példaszerűen. Az „illírek” számbavételét és utcák szerinti besorolását ugyanis megnehezítette az a körülmény, hogy lakóházaik teljesen szétszórva, más vallású és nemzetiségű lakosok gyűrűjében, kusza összevisszaságban helyezkedtek el a városban.24 Ugyanebben a jegyzőkönyvben említik elítélőleg az „illírek” (bunyevácok, sokácok) helytelenségei (abusus) között a házassági szokások körüli túlkapásokat és bizonyos megszüntetendő szokásokat más észak-bácskai településekhez (Kolluth, Szántóvá stb.) hasonlóan. Ki más, természetesen Szmendrovich kapott a vizitátortól megbízást ezek összeírására. A zombori jegyzőkönyvben a hívek életével és erkölcsével foglalkozó rész végén került sor a helytelenségek bemutatására. Eszerint az illírek nem kiházasítják lányaikat, hanem szabályosan eladják. * 1 21 KÉL 22 KÉL 23 KÉL 24 KÉL 1. e. Kötetek. Protocollum Consistoriale 1766-1969. (1767. március 14.) 1. e. Kötetek. Protocollum Consistoriale 1766-1969. (1767. április 29.) 1. a. Ordines religiosi. Ferencesek, Zombor. (1767. augusztus) 1. e. Kötetek. Prothocollum Canonicae Visitationis Districtus Superioris Bacsiensis a. 1767. 229. 52