Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Fehér Zoltán: A magyar Bátia és a rác Bacsina összeolvadása, a rácok katonás letelepedése
Bárth János Kiskunhalas határpereiről szóló tanulmányának egyik fejezete A magyar Bátya alcímet viseli.20 Némi tanulsággal szolgál a migrációra. Sokak számára meglepő a cím, de elüt a hasonló témájú írásainak községnevet tartalmazó címeitől is, mint amilyenek például A rác Jankovác lakói,21 vagy A rác Mélykút lakói.22 Mégis meglepő magyar Bátyáról írni, mert ma (és már régóta) Bátyát tiszta rác falunak tartják. Bárthnak persze igaza van, mert a XVIII. század legelején - amíg el nem költöztek - Jankovácnak (Jánoshalmának) és Mélykútnak rác lakosai voltak. Bátya egy századdal korábban még őrizte honfoglaláskori magyar voltát, népe pedig kiváltságos egyházi nemesi (praedialis) tudatát. Nos, az általa idézett 1658-ban lejátszódott halasi határperben négy, Bátyáról oda menekült tanút is megszólaltattak, név szerint Tóth Pált, Gergelyt és Mártont valamint Nagy Dávidot. Valamennyien magyarok voltak. A török futások alkalmaival a magyar bátyaiak szétszóródtak az országban, így jutottak Halasra is, mint arról a sokfelé megtalálható Bátyai családnév máig tanúskodik. Néhányan közülük vissza is térhettek a békésebb időkben, mert a bátyai anyakönyvekben találunk erre a migrációra utaló családnevet. így például 1759-ben temettek egy ismeretlen családnevű Elisabethet, Joannis Kun feleségét.23 1767-ben pedig kiderül, hogy a Kun nevű bátyai család eredetileg a Tóth nevet viselhette. Nyilván a Kunságból tért vissza, és így kapta a Kun ragadványnevet. Ez a család bizonyosan a Bárth János által idézett halasi magyar tanú leszármazottja lehetett. Egy szintén ebben az évben (1767) született csecsemőt, bizonyos Kis Szabó Stephan és Miklósy Judit gyermekét ugyanis Kun Tott Paulus tartotta keresztvíz alá.24 (így, magyaros sorrendben írták a nevüket!) A legfőbb bizonyítékot viszont az az interneten elérhető történeti térképgyűjtemény adja, amelyet - mint írtam - Ildikó lányom fedezett fel számomra. Ebből a gyűjteményből több térképünk is tartalmazza Bátyát. Marsili 1726-ban Hágában megjelent mappáját már évtizedekkel ezelőtt a Kalocsi Főszékesegyházi Könyvtárban tanulmányozhattam. Itt „svábosan” Patzina-nak (azonos a rác Bacsinával) írják községünk nevét. Az I. József ( 1705-1711 ) idejében felvett térképet Johann Christoph Müller (1673-1721) készítette, amelyen Colocza-tói (Kalocsa) és Foktu-tői (Foktő) délre, S. Lauro-ló\ (Szentlőrinc?) keletre a Duna közelében meglepetésünkre egymás alatt találjuk Batzina-1 és Battia-1.25 ( 1. kép.) Az előbbi a Vajas jobb partján, az utóbbi ettől nyugatabbra, egy délre futó fok jobb partján látható. Mindkettő a szomszédos településekhez hasonlóan minden oldalról vizekkel határolt szigeten fekszik. Tőlük délre olvasható az akkor még létező Parait (Varajt) község neve. Batzina, Battia és Parait községnél is jelezték, hogy templomos helyek. Mint említettem, Bátya nevét latinosán Bathyá-nak írták, és rácul máig is Bacina-nak (Batyina) mondják. A térképen szereplő Batzina ez utóbbinak, az ugyanitt olvasható Battia pedig az előbbinek felel meg. Vagyis a két név egyetlen település magyar és rác elnevezése. Vagy mégse? 20 BÁRTH János 2001.399. 21 BÁRTH János 2001.399 22 BÁRTH János 2001.401. 23 KFL. V. 21. Bátya. Hal. 1759. 24 KFL. V. 21. Bátya Kér. 1767. 25 http://mapv.mzk.cz/mzk03/001/052/220/2619316450/ 12017.07.15.1 A Battia - Bátia név a latinosán írt Bathya németes olvasata, hisz a német ma is Győrt Giőmek, a fagylaltot fagilaltnak olvassa, vagyis az y-t i-nek. De a Bathya-t magyarosan akkor is Bátya-nak ejtették, mint például az erdélyi Athya-t Atyának, a felvidéki Ghymest Gyímesnek. 36
