Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Horváth Sándor: Bunyevácok, rácok és mások a Duna metén. Délszláv és etnikai és néprajzi csoportok migrációja a törökök idején
RAC Bármennyire is furcsának tűnik a magyar nyelvben rácnak nevezni horvátokat, mégis van és volt erre is példa. Holott a magyar nyelvben elsősorban a szerbeket szokás más szóval rácnak mondani. De a török utáni időben a Budai Királyi Kamara - amelyben főképpen osztrák tisztviselők ténykedtek - rácnak nevezett minden sto nyelvjárású délszlávot, használva a megkülönböztetést, hogy katolikus vagy nem egyesült (=ortodox) rác. A magukat rácnak mondó településeken gyakorlatilag bunyevácok, velük rokon horvátok laknak. A horvátok a „rác”-ot sosem azonosították a szerbbel, hanem inkább amolyan közös, „déli szláv” fogalomnak tekintették. Ivan Antunovic is elfogadta e kifejezést, amikor 1882-ben Duna és a Tisza menti bunyevácokról és sokácokról értekezett. Itt azt is kiemelte, hogy a vajdasági szerbek az ott élő horvátokat (bunyevácokat) is szerbként tartották nyilván. Viszont a rác kifejezést - hangsúlyozta Antunovic nem cserélhetjük fel és nem is azonosíthatjuk a szerbbel, továbbá a katolikus rácot sem „fordíthatjuk” katolikus szerbre.37 Nagy Lajos viszont a budai délszlávokkal kapcsolatban igy vélekedett: „A ’katolikus rác’ elnevezésben a rác tehát egyrészt pusztán népelnevezés, azé a népé, amely az áttéréssel kirekesztette magát a nemzeti (egyházi) közösségből, másrészt a XVII. század végi szemlélet szerint különféle katolikus délvidéki népek (horvát, sokác, bunyevác, bosnyák) összefoglaló neve. A XVII. század végi Tabán falusias jellegű település volt [.. .]”.38 Eredetét tekintve megegyeznek a vélemények: a Stefan Nemanja vezette Rascia volt a kiinduló alap. A délszláv nyelvekben ezt „Raska”-nak nevezik. Vannak, akik úgy vélik, a „Raska” tulajdonképpen a „Vörös Horvátország”, „Crvena Hrvaska” rövidülése lenne, hiszen a Hrvaska kiejtésekor bizonyos hangok, betűk kihagyásával lett a (H)R(v)aska, azaz Raska. Szláv népneveink jelentéstörténetét vizsgálva Rácz Anita a rácot a szerbbel azonosítja. Szerinte a magyar forrásokból ez tárható fel, bár megjegyzi, hogy sem Szenei Molnár (1611), sem Pápai-Páriz (1801), sem Kresznerics (1831) szótárában nem szerepel még közszói értelemben a szerb jelentés, ez csak a Czuczor-Fogarasi-féle szótárban (1862-74) van meg: ott a rác és a szerb egymás szinonimája.39 Hermann Meynert Pesten 1843-1847-ben kiadott monográfiájában egyértelműen a szerbekre gondol, amikor rácokról beszél.40 Szabó József kutatásaiból is kitűnik, hogy a korábbi évszázadokban a rác főnév ’szerb’jelentése mellett az átfogó ’dél- szláv’ értelemü használat is jellemző volt.41 A rác lexéma jelentésével, használatával kapcsolatban Szilágyi Mihály a következőket írta: „Az alábbiakban »rác«-nak nevezzük mindazokat a délszlávokat, akik Bosznia, Szerbia és Horvátország különböző tájairól kerültek vidékünkre. A magyar nyelvhasználatban ez a gyűjtőfogalom éppúgy meghonosodott, mint a »sváb« kifejezés. 37 ANTUNOVIC, Ivan 1882. 159. 38 NAGY Lajos 1975. 130. 39 RÁCZ Anita 2010. 397. 40 MEYNERT, Hermann 1843-1847. 41 SZABÓ József 2010. 202. 23
