Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Horváth Sándor: Bunyevácok, rácok és mások a Duna metén. Délszláv és etnikai és néprajzi csoportok migrációja a törökök idején
hogy a papi szolgálat nélkül maradt katolikus délszlávok, horvátok számára - több településre kiterjedően - alapíthasson plébániát. Az utolsó nagy beköltözési hullám 1687-88-ban zajlott - Markovié és Vidakovié kapitányok vezetésével (egyikük szerb volt) mintegy 5 ezer fő érkezett Baja- Zombor-Szabadka és Szeged környékére. A boszniai ferencesekkel ezt megelőzően, 1645-1655 között 2 ezer család jött Magyarországra. Milana Cemelié kihangsúlyozza, hogy legalább három nagyobb betelepedéssel kell számolni a bunyevácok esetében: eszerint a második hullám 1645-től 1669-ig tartott, míg a harmadik 1688-1699 között volt.14 Néhányan katonai szolgálatot teljesítvén nemességet szereztek, emiatt több tucatnyi nemes család volt a bunyevácok között: például az Adamovich, az Állaga, a Babies, a Kaich, a Mandics, a Vidakovics családok.15 A XX. századra ismert elterjedésük a XVII. században alakult ki, amikor e településekre szétköltöztek, azaz egy belső migráció zajlott. A bunyevácok eredete a mai napig nincs teljesen tisztázva. Három változatot járnak körül az eredetükre is figyelmet fordítók: 1. a Buna folyó mentéről költöztek több területre, a nevük a folyó nevéből eredne, ezzel kapcsolatban azonban többen megjegyzik, hogy akkor „Bunovci”-nak és nem „Bunjevci”-nak kellene őket nevezni; 2. a felkelés, ellenállni („buna”) szóból, felkelőnek titulálva őket, eredeztetik mások a bunyevác nevet; 3. a - többnyire a félgömbre hasonlító - szárazon falazott, kőből épített, alkalmi, mezei hajlékokat hívják „bunje”-nek, és ez a típusú épület csak a bunyevácnak nevezett csoportra jellemző. A három lehetséges névmagyarázatból elsősorban az utóbbi, az alkalmi mezei hajlék nevét tartják a legtöbben elfogadhatónak.16 Viszont meg kell említenünk, hogy veremház jelentésben a mai Vajdaság területén is ismert a „bunja” kifejezés, továbbá itt az „alkalmi pásztorhajlék” megnevezésére is alkalmazzák. De feljegyezték a „bunja” kifejezést a Szerémségben és a Bánátban is.17 A szót használják a bácskai bunyevácok ’állatok nyughelye, fekvőhelye’, ’szalmába, szénába stb. vájt üreg fekvőhelynek’ jelentésekben.18 A szegedi dalmaták kapcsán így fogalmazott Heka László: „A mai Bosznia- Hercegovina és Horvátország (Dalmácia) területéről érkező népcsoport magyarországi letelepedésekor még nem volt tisztában etnikai hovatartozásával. Némelyek bosnyákoknak, mások vallásuk miatt latinosoknak, leggyakrabban bunyevácoknak, ünnepi néven dalmatáknak nevezték őket.”19 20 A csávolyiakról Pesty Frigyes gyűjteményében is szerepel, hogy dalmatáknak mondták őket: „A község őslakói Dalmaták voltak kik a község eredete előtt Dalmátiából kivándorolva eme tájon letelepettek s pásztor életet éltek [...].”2° Más bunyevác 14 CeRNELIC, Milana 2016. 15. 15 SEKULIC, Ante 1989. 153-163. Vő.: DUDÁS Gyula 1893. 16 FÉSŰT, Damjan 1997. 87. és mások (például: P. UNYI Bernárdin 1947. 27-28.). 17 ANDR1C, Jasna 1994. 229-230. 18 SEKULIC, Ante 1986. 24. 19 HEKA László 2000. 200. 20 KŐHEGYI Mihály - SOLYMOS Ede 1973. 41. 20
