Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)

Pastyik Elisabetha: A bácskai németek doroszlói búcsújárása

Michael Lehmann a németek búcsújárási szokásaival két művében is foglalkozott.4 Tekiáról, a Pétervárad melletti Mária kegyhelyről nagymonográfiát írt. Ez a műve a búcsújáróhely fennállásának 250. évfordulója alkalmából jelent meg. Érdemes felhívni a figyelmet, hogy ez a jeles monográfia eddig nem került be a magyar vallási néprajztudomány tudatába. Bálint Sándor neves vallási-néprajzi könyvtárának jegyzékében sem szerepel.

Lehmann ebben a kivételes figyelmet érdemlő könyvében a Maria Schnee/ Tekia kegyhellyé való alakulásának politikai, katonai és egyházi dokumentumait dolgozza fel példa értékű akríbiával. Van a műnek egy fejezete, amely a délvidéki németek búcsújárási szokásait dolgozza fel a papok és a hívek visszaemlékezéseinek közlésével.5 Az emlékezések közül kiemelkedik Johann Berti főesperes szövege, amely az 1910-es évektől 1945-ig tekinti át a szerémségi és a szlavóniai zarándoklatokat.6 Michael Lehmann a nagybecskereki gyermekkorának búcsújárásait örökíti meg irodalmi igénnyel.7 A korai emlékekből eredhet az a tudósi igény, hogy egy másik művében8 tömören összefoglalja a délvidéki németek búcsújáró helyeit (Máriavölgy, Máriagyűd, Máriaradna és Pétervárad/Tekia). A XVIII. században Mariazell volt a zarándoklatok célpontja. II. József 1780-as évekbeli tiltó rendeletéi miatt csak az egy-két napos vallásos útra kelések voltak engedélyezve. A németek figyelme ekkor fordult Doroszló és a szlavóniai Illancsa felé. A jozefinista rendeletek feloldása után az 1810-es évek elején kezdődtek a tömegesebb zarándoklatok. Péterváradon a kezdetektől német és horvát hívek gyülekeztek, és 1810-től Tekián a búcsú napján volt magyar nyelvű mise és prédikáció is. Ekkor jelentek meg az addig csak magyarok látogatta Doroszlón a németek. Ezt bizonyítja az az éneklap (Doroszloer Maria Lied), amelyet Michael Leh-mann írt le bibliográfiájában.9 (1-3. kép) Ez a kor nyelvén „vakarékéneknek” minősített nyomdatermék, amely a bácskai németek és Doroszló bensőséges kapcsolatát dokumentálja, az Országos Széchenyi Könyvtár ponyvagyűjteményében lappangott, s ma is ott található.10 A ponyvaének szövegéből és betűképéből arra lehet következtetni, hogy valamelyik pesti nyomdász adhatta ki az 1848/49-es események előtt. Ezt a feltevést erősíti meg a papir minősége. A füzetke egy több ponyvából álló kolligátumban szunnyadt, amíg Tekia jeles monográfusa és vidékünk hűséges kutatója, Michael Lehmann fel nem fedezte és le nem írta. A Maria Lied elemzését másokra bízta.

Winkler Pál, a kalocsai érsekség könyvtárosa egy évszázaddal ezelőtt megállapította, hogy „A hitélet élénk megnyilvánulása a szent helyekre való búcsújárásban is kifejezést nyert. A bácskai hívek már ősidőktől fogva előszeretettel keresik fel a doroszlói szent kútat, a Pétervárad melletti Havi Boldogasszony, vagy máskép tékiai búcsújáróhelyet, Mária-Gyűdöt, a hajósi kegytemplomot és a bácsi Szent Antalkápolnát. Mindezek már az egyházmegye újjászervezésétől látogatott búcsújáró helyek,

4 LEHMANN, Michael 1966., 1967.

5 LEHMANN, Michael 1966. 135-158.

6 Johann Berti: Wahlfart nach Maria Schnee. Eine Erinnerung. LEHMANN, Michael 1966. 137-141.

7 Michael Lehmann: Pilgernder Knabe. LEHMANN, Michael 1966. 145-150.

8 LEHMANN, Michael 1967. 136-137.

9 Lehman bibliográfiájában 4092. tétel. Doroszloer Maria-Lied. h. n., é. n., ny. n.

10 Országos Széchenyi Könyvtár 807. 479. (A kolligátum 54. darabja.)

200