Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Pastyik Elisabetha: A bácskai németek doroszlói búcsújárása
PASTYIK László A BÁCSKAI NÉMETEK DOROSZLÓI BÚCSÚJÁRÁSA „Itt látom és érzem Doroszlón a katolicizmus erejét, amely nemcsak politika és propaganda, nemcsak világnézet és álláspont, hanem mindenekelőtt kultusszá ragadtatott élet, amelyet napjainkra már szinte csak a nép hitelesít, pedig egyetemes emberi érvényességre hivatott.”1 (Bálint Sándor) A Duna-Tisza köze déli részének legújabb kori története a töröknek a Kárpát-medencéből való kiűzésével kezdődik. Ekkortól indul el e táj gazdasági, művelődési és vallási újjászerveződése. Mindezt megelőzte a térség benépesítése és politikai megszervezése. Bizonyos mértékben ismét működni kezdett a megyerendszer, de egy új politikai-katonai szerveződésű entitás is létrejött: a határőrvidékek láncolata (Horvátországtól a Száva és a Duna mentén Havasalföldig, pontosabban Krassó-Szörényig húzódott). A Délvidéket a magyar, német, szerb, horvát-bunyevác, tót és román nép nagyobb csoportjai ülték meg. Telepeik szigetszerűen organizálódtak. A Kárpát-medence déli régiója olyan foltossá vált, mint a leopárd bőre. Dolgozatomban a németekre fókuszálok. Ok Mária Terézia és II. József uralkodása alatt lettek a táj szorgos és fáradhatatlan alakítói. A délre való vándorlásban először az osztrák tartományok katolikusai, később a németországi fejedelemségek protestánsai alapítottak szervezett körülmények között falvakat a Bánságban, Bácskában, Szerémségben és Szlavóniában. Ezeken a tájegységeken éledtek újra a katolikus egyházmegyék (a kalocsai főegyházmegye, a Csanádi, a szerémségi és a diakovói-boszniai püspökségek). A németség 1700-1950 között élte a maga katolikus mindennapjait ezekben a politikai és egyházi keretekben. Ennek a vallási és szellemi életnek a dokumentumait1 2 gyűjtötte össze Michael Lehmann,3 a trianoni diktátum után keletkezett bánsági/ becskereki adminisztratúra lelkésze. Lehmann életének utolsó 25 évében dolgozott a 4300 tételszámot tartalmazó könyvészetén, kényszerből, mert 1942-ben a hitleristák internálták, majd a kommunista jugoszláv hatalom kiűzte a Bánságból. Ezután Bécsben szolgálta egyházát, ahol alkalma volt hozzáférni a német levéltári és irodalmi forrásokhoz, de a magyar és horvát adatokat is körültekintően összegyűjtötte. Nemcsak pontos bibliográfiai leírásokkal szolgál a kutatóknak, hanem lelőhelyjegyzéket is közölt. Ebben a kapitális műben találhatók adatok arról, hogy az évszázadok folyamán milyen kapcsolata volt a németségnek a bácskai Doroszlóval, a bácskai kegyhellyel. 1 BÁLINT Sándor 1997. 98-99. 2 LEHMANN, Michael 1975. 3 Josef Haltmayer: Zum Gedenken an Prof. Dr. Theologie Michael Lehmann. LEHMANN, Michael 1975. 513-517. 199
