Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Horváth Sándor: Bunyevácok, rácok és mások a Duna metén. Délszláv és etnikai és néprajzi csoportok migrációja a törökök idején
ILLÍR Abolognai egyetemen - a horvát hallgatók segítésére -1553-töI működött a Collegium Illyrico-Ungaricum.3 Az első, ismert, nyomtatott latin-horvát szótár 1649-ben Lorettóban jelent meg: Jakov Mikalja jezsuita szótárának a címe: Blago jezika slovinskoga - Theasurus Linguae Illiricae, tehát anyanyelven a horvát nyelvet „slovinski”-nek nevezte, latinul pedig illimek.4 A Daniele Farlati neve alatt futó Illyricum Sacrum című nagy egyháztörténeti összefoglaláson a horvát területek egyháztörténetét, illetőleg a katolikus egyház történetét a Balkánon tartalmazza, amelyben nagyon sok eredeti forrás teljes terjedelemben közöltek. A Riceputi által elkezdett munkát halála után folytatta Farlati, majd az ő halálát követően Coleti fejezte be, és így jelent meg több kötetben 1751-től 1819-ig; végül 1909-ben Franjo Bulié a hibajegyzéket tette közzé. Illyriát az egymást követő korszakokban, sőt néha egymást követő években is más-más kiterjedésben határozták meg. Alapvetően a horvátok lakta terület összefoglaló neveként terjedt el. Ennek következtében a latin forrásokban néha egymás szinonimájaként alkalmazták a dalmatát és az illírt. A XIX. század elején a horvát nemzeti megújulást illirizmusnak (rövid ,,i”-vel) nevezték. A közösen kialakítani szándékozott nyelv, a szerbhorvát megnevezésére Ljudevit Gaj az illirizmus atyja az illír kifejezést javasolta, a szerbek nagy alakja, Vük Stefanovié Karadzié azonban a szerb nyelvet tartotta illírnek. Tehát a kifejezés használatában egyidejűleg jelenlévő eltérő értelmezés itt is jelen volt. Eközben Mazsuranics Iván a nemzeti megújulás kiváló horvát költője, illetve államférfi - másodmagával - 1842-ben német-horvát szótárat adott ki Njemacko-ilirski slovar / Deutsch-illirisches Wörterbuch címen. Dragutin Seljan 1843-ban az illírek földrajzáról írt könyvet: ebben az összes délszlávot illírnek tekinti.5 Popovich Döme Illír nyelvtan című könyve 1863-ban jelent meg Baján.6 A hazai déli szlávok között az illír elnevezés elsősorban a latin nyelvű iratokban kerül elő a korai időkben. így a budai, vízivárosi plébániai anyaköveit illír anyakönyvekként vezették a XVII. század végétől. „Magyarország 1541-es elfoglalása után a megmaradt keresztény lakosság lelkipásztorhiányra panaszkodott. Ezért a budai és pesti katolikus bosnyák kereskedők meghívták ferenceseiket és hozzáfogtak templomok építéséhez Budán és Tökölön, ahonnan aztán a szerzetesek egészen Székesfehérvárig lejártak. 1664-ben Béniié boszniai püspök Sutjeskán egy oklevelet állított ki, amelyben a budai és tököli egyházkerületeket a bosnyák testvérek tulajdonaként tünteti fel, mert azokat a bosnyákok építették Buda eleste után, akik a pesti Szt. József templomból kiűzték a hitetleneket. Ezek az egyházközségek közvetlenül a boszniai provincia irányítása alatt álltak, és itt kizárólag boszniai szerzetesek működtek.”7 3 BARBARIC, Damir 1988. 4 STOLAC, Diana 1997. 108. 5 SELJAN, Dragutin 1843. V-VI. 6 POPOVICH Döme 1863. 7 SRSAN, Stjepan 1991. 154. 18
