Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)

Horváth Sándor: Bunyevácok, rácok és mások a Duna metén. Délszláv és etnikai és néprajzi csoportok migrációja a törökök idején

HORVATH Sándor

DALMATÁK, RÁCOK ÉS MÁSOK A DUNA MENTÉN

DÉLSZLÁV ETNIKAI ÉS NÉPRAJZI CSOPORTOK MIGRÁCIÓJA A TÖRÖKÖK IDEJÉN

A horvátok a török időket megelőzően is voltak e vidéken. Horvát helységnevekkel az egész területen találkozunk, de gyakoribbak a Dráva felé, egészen a torkolatáig. Mintegy tíz község nevében szerepel a „Tót”, ill. „Horvát” szó, ami szintén a lakosság eredetére utal.

„A pécsi püspökség pápai tizedének összeírása (1332-1337) is azt mutatja, hogy sok horvát eredetű egyházközség és pap volt ezen a területen, sőt a pécsi püspökök között is több horvát származású volt. Említsünk meg néhányat közülük (a XVIII. századig): Valentin de Alsan kardinális 1374-1408; Ivan Alben Medvedgradski 1410-1428; Henrik Alben Medvedgradski 1421-1445; Ivan Cesmicki (Janus Pannonius) 1459-1472; Filip More deCula 1521-1526; Stjepan Brodaric 1535-1537; Antun Vrancic (Verantius) 1553-1557”' - és a sort folytathatnánk.

A törökök által gerjesztett népmozgás mellett már a török veszély előtt is kisebb-nagyobb mértékű délszláv migráció zajlott Magyarország déli területein. A közös magyar-horvát királyságnak köszönhetően ez természetes belső migrációnak tekinthető. Emellett bizonyos szakmák, illetve életutak révén is nyomon követhető a belső vándorlás, költözés. Ebben az esetben ráadásul a határvidéktől távolabbi településekre is vonatkozott: többek között a központba, főként Budára telepedtek át közszolgálatuk vagy sajátos mesterségük okán, esetleg szerzetesi fogadalomból eredően déli szlávok, alapvetően horvátok. Jelentős, és a leggyakrabban kényszerű migráció a török veszély következtében alakult ki.

Ennek nyomán terjedtek el a néha egymás mellett is használt népnevek: az illír, a dalmát, a bunyevác, a sokác, a tót, a rác. A horvát és a szerb elnevezéssel ezúttal érdemben nem foglalkozunk, de mindenképpen megemlítendő, hogy a horvát név használata önmagában sokszínű: a Hrvat mellett többek között a Rvat, Krovata, Hrvacan is használatos.

A nemzeti, nemzetiségi hovatartozás a falusi horvátoknál még a XIX-XX. század fordulóján sem volt meghatározandó, fontos kérdés, amint erre rávilágított Jasna Capo Zmegac.1 2

Nézzük meg az egyes nép-, illetve népcsoport neveket.

1 SRSAN, Stjepan 1991. 152.

2 CAPO ZMEGAC, Jasna 1997. 78.

17