Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Szőke Anna: "Szegeden így beszélek, otthon mög röndösen". A vajdasági magyarság elvándorlásának indítékai
1990-től az együttélés szabályai átminősültek, megváltoztak a magatartásmódok, verbális és fizikai agressziónak volt kitéve a falu lakossága. Jugoszlávián belül kitört a polgárháború, az addig hirdetett testvériség felbomlott. A tizennyolc éven felüli férfiaknak megtiltották a határátlépést. Beszűkült a világ, mindenki mindenkitől félt. A szerb, hogy a magyarok visszafoglalják Vajdaságot, a magyarok a szerbek agressziójától. Küldték a behívókat. A kishegyesi magyar fiatalok tömegesen hagyták el szülőföldjüket. Eleinte legálisan (1991) távoztak érezve a háború szelét, később az éj leple alatt a zöldhatáron. A háború összetett belső és külső migrációt indukált. A menekültek egyre csak érkeztek: szerbek Horvátországból és Boszniából. Eleinte családonként, majd szervezetten, hosszú sorokban, traktorokon, szekereken, megrakva kis szegénységük tárgyaival. A téglagyárban szállásolták el őket. 1956-ban is volt egy menekülthullámát. Akkor a Pecze kastélyt alakították át menhellyé. A mostani menekültek félelmet keltettek bennünk. Megbontották a falu etnikai egyensúlyát. Az elvándoroltak számát csak hozzávetőlegesen tudjuk. Legtömegesebben az 1972-1973-ban születettek hagyták el szülőföldjüket. Ahogy mondják, őket derékba törte a háború. Tizennyolc évesek voltak, katonakötelesek. Kishegyest újabb vérveszteség érte, ők már máshol - valahol a nagyvilágban - alapítanak/alapítottak családot. A mobilitás e két formája között (1965-1972 és 1990-2000) lényeges különbséget tapasztalhatunk. Míg az első migráció csak azért történt, mert életük kereteit elviselhetetlennek tartották gazdasági okok miatt, a második mobilitás gerjesztője a politika. A hatalom az államnemzeti ideológia kontextusában egy kisebbségi csoport szétzilálását használta föl domináns szerepének betöltésére. Mi a vajdasági migráció lehetséges változatait ismertük meg az elmúlt másfél évszázad alatt. Egyiket megtapasztaltuk, egyesekre hallomás után derült fény, és a legújabb népmozgást, elvándorlást pedig ismét látjuk, tapasztaljuk. Észrevétlenül költözött be köreinkbe a munkamigráció. Magyarországra gyakran kerestek munkaerőt a kertészetek, konyhakerti növények megmunkálásához. Ez a fajta munkavállalás nem sokáig működött. A munkavállalók elégedetlenek voltak az ellátással, az elhelyezéssel és az órabérrel is. Mind többször hangzott el, hogy „keressek inkább kevesebbet, de itthon vagyok”. Nos, ez a kevesebb is apadni kezdett, Szerbia rossz gazdasági helyzete mindinkább lefelé haladt a lejtőn. Azt nem lehet tudni, hogy a munkaadók jöttek-e Vajdaságba munkát kínálni, vagy a vajdaságiak érdeklődtek ismerőseiken keresztül a nyugati munkaerőpiacon, tény, hogy elindult egy áramlat, ahogy mondják: az osztrákokhoz. 2013-ra tehető a rohamos elvándorlás kezdete. Magyarország belgrádi Nagykövetségének honlapján a következő olvasható az egyszerűsített honosítási eljárásról: „A magyar Országgyűlés 2010. május 26-án fogadta el a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosítását, bevezetve az egyszerűsített honosítási eljárást. Az egyszerűsített honosítási eljárás lényege:- nem kell Magyarországon letelepedni a határon túli magyaroknak a magyar állampolgárság megszerzéséhez; 175
