Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Szőke Anna: "Szegeden így beszélek, otthon mög röndösen". A vajdasági magyarság elvándorlásának indítékai
Németországba, Franciaországba, Belgiumba, de távoli kontinensekre is. Az új életforma az űn. kétlakiságot vonta maga után. Kezdetben mind gyakrabban látogattak haza, a vallási ünnepeken kötelezően. A kapitalista társadalomba befektetett munkaerő hazai viszonylatban jól jövedelmezett. Az elvándorlók többsége eredeti szándékuk szerint csak egy-két évre távozott, hogy tőkét kovácsoljon magának az otthonteremtéshez. Az anyagi javak idehaza jóval olcsóbbak voltak, mint Nyugat-Európa bármely országában. Ebből kifolyólag könnyen ment az építkezés. A megszokott alföldi (kishegyesi) házak közé túlméretezett alpesi típusú emeletes házak ékelődtek. Szemünknek szokatlan, ízlésünktől idegen volt. Ma többségük üresen áll, vagy magányos idős személy lakja. Az állam nagy becsben tartotta a külföldi vendégmunkásokat (ez volt a hivatalos elnevezés). A karácsonyra hazalátogatóknak újévkor fogadást adtak. Mivel akkortájt még tilos volt karácsonyt ünnepelni, ez a dátum karácsony és újév közé esett. A pohárköszöntőkben többszörösen is túlhangsúlyozva elhangzott, hogy ne feledjétek, ez a hazátok. Sajnos a jólét feledtette. Már a balkáni háború kitörése előtt érezhető volt, hogy az elvándoroltak gyermekei nem fognak visszatérni. Náluk állandósult az adott ország életformája. Az interetnikus hatások egyirányúvá váltak, és műveltségük, szokásviláguk hozzáidomult a munkát adó idegen ország jelenségeihez. A hazalátogató vendégmunkásokat hozzátartozóik szeretettel fogadták. A lakosság körében viszont ellenszenvet váltottak ki. A nyugati kocsik, a mértéktelen költekezés ellentéteket szült. „ Itthon rázzák a rongyot, kint meg csak auslanderek - mondták rájuk. Az ellentétek 2000-re lassan elsimultak, bár a nyugdíjasok körében érződik hatása. Akik visszatértek, a külföldön szerzett munkaévek után devizában tízszeresét kapják az itthon maradottak nyugdijának. Ettől azonban sokkal fontosabb az a vérveszteség, ami Kishegyest érte az 1965-1972 közötti periódusban. Körülbelül 330-ra tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik a szülőföldtől távol, más ország kultúráján nőttek föl és szüleik valamikor kishegyesiek voltak. Ok valamennyien kishegyesi magyar szülőktől származnak, egyrészűk Kishegyesen született és kisgyermekkorukban vitték ki őket a szülők, egy részük már kint született. Számukra az idegen ország már a hazát jelenti, állampolgárságuk van és nem térnek vissza. Ott alapítottak családot, unokáik már nem ismerik nagyszüleik anyanyelvét. Feltételezéseink szerint többen lehetnek, mint 330, de jelenleg ennyit sikerült felderíteni. Az 1991 és 2000 közötti időszakban a nemzeti eszmék hirdetésének futótüzében terjedt a nacionalizmus. Olyan problémával találta szembe magát a vajdasági magyarság, amely a magyar etnikum lét vagy nemlét kérdését vetette föl. A térség instabilitása fokozódott. Az itt élő magyar nemzetrész helyzete kilátástalanná vált. A veszélyhelyzetben az egyén adekvát módon válaszolt a kor kihívására. A falu életvilágába erőszakosan belépő menekültek feszültséget keltettek a többségi lakosság körében. Az események következtében körülbelül 310 fiatal hagyta el szülőföldjét. 11 11 Ausländer: a külföldi vendégmunkás ironikus megkülönböztetése. 174
