Kothencz Kelemen (szerk.): Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében - Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)

Szőke Anna: "Szegeden így beszélek, otthon mög röndösen". A vajdasági magyarság elvándorlásának indítékai

Madarász Mihályné Kovalcsik Margit visszaemlékezése:

Én akkor kicsi gyerek vótam. De ahogy mesélték a lengyelek, ott rengeteg zsidó vót. Mind kereskedő vót, és átjöttek a hegyen és aki egy kicsit ügyesebb volt, szorgalmasabb, azt mind verbuválták. És adtak nekik árut, lovakat, kocsit és akkó ők lejöttek. Hozták az árut, ők voltak a gyolcsos tótok. És ők mindig lejöttek. És itt árulták a piacokon. Mindig több és több jött Verbászra, Kúlára, Cservenkára, Temerinbe itt voltak egész éven át, október végén, november elején, attól függ milyen idő volt összepakoltak, és bevásároltak lisztet, paprikát, mákot, ami itt vót, ott nem vót. Egy hétig mentek föl, egy hétig gyüttek le.

(Kovalcsik Margit 1919-ben született Kúlán. Adatközlés ideje: 2010.)

Az északi megyék területéről indult elvándorlással párhuzamosan a XIX. század nyolcvanas-kilencvenes éveitől Magyarország déli megyéiből is megindult az elvándorlás, csak más földrészre, Európán kívüli területekre. Ez a kivándorlási hullám is összefüggésben van a rossz gazdasági szerkezettel. „Németországnak és az Amerikai Egyesült Államok gazdaságának és azon belül is mindenekelőtt bányászatának és ipari termelésének expanziójával, az olcsó munkaerő iránti igényével és annak ezáltal kiváltott demográfiai elszívó hatásával.”7

Az ország feudális birtokviszonyain a kiegyezés utáni évtizedek agrárpolitikai intézkedései nem változtattak. A XX. század küszöbén, az 1895. évi mezőgazdasági összeírás szerint a törpegazdaságok száma 48% volt, a kisbirtokok 45,4%. A földtulajdonosok 1%-a rendelkezett az összes terület csaknem felével. A törpebirtokosok - azaz a földterületet alig birtokló kisparasztok, a jobbágyok utódai - igen kevés földdel rendelkeztek.8 Az elszegényedett lakosság mindenáron menekülni szeretett volna a nyomorból. A visszaemlékezésekből, a korabeli sajtóból tudjuk, hogy sokakat a magasabb kereset ígérete vitt az Egyesült Államokba és a legtöbben nem is csalódtak ebben. Többen azzal a szándékkal keltek útra, hogy öreg napjaikra nyugodtabb megélhetést biztosítsanak maguknak. Ahogy múltak az évek, a visszautazás mind ritkábbá vált. Megtapasztalva az amerikai nagyobb mértékű szabadságot és az otthonról kapott levelek szomorú tartalma miatt lassan-lassan elhalványították a visszautazás vágyát. Ezt csak alátámasztja az alábbi visszaemlékezés: „Mert az óhazában néha még száraz kenyérből sem ehettem eleget."

Az 1900-tól 1910-ig terjedő időszakban a ma Vajdaságnak nevezett területről 113.390-en vándoroltak ki más államokba, elsősorban Eszak-Amerika, ezt követte Dél-Amerika: Brazília és Argentína.9 A korabeli jugoszláv statisztika szerint 1924- ben 8.456 vajdasági vándorolt ki az Újvilágba, ugyanakkor 1.095 tért onnan vissza. Ez azonban a magyarokra nem vonatkozik, esetükben a hazatérők számaránya jóval kisebb.10

7 CSORBA Béla 2015. 7.

8 SZÁSZ Kálmán 1997.

9 CSORBA Béla 2015. 13.

10 CSORBA Béla 2015. 14.

172

T