Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Máté Gábor: Vízkezelés és erdei sertéstartás a szerémségi Báza és Sztudva folyók árterében
legfeljebb két évig nevelkednek, híznak. Újév táján megpróbálnak mindent eladni, az öregebb disznónak ugyanis nincs jó ára, csak akkor tartják tovább, ha nem tudják eladni. A disznótartás fennmaradásában nagyon fontos körülmény, hogy az erdészet helyi származású erdészeket (is) alkalmaz, akik között van disznótartó is. A maróti erdészet vezetője is egy régi sertéstartó családból származik. Elmondható tehát, hogy a tevékenységet a helyi szokásjoggal és gazdasági helyzettel tisztában lévő emberek felügyelik. TELEPHELYEK JELLEMZÉSE A környezet megismertetése után tekintsük át a disznótanya (svinjac) alapvető építményeit, ami egy régi alapokon építkező, de a változást és adaptációt is tükröző tartásmódról tesz tanúbizonyságot. A disznósgazda (svinjar) számára hajlékot jelentő épület a kunyhó, szerbül koliba. A kunyhók voltaképpen csak egy dologban egyeznek meg, mind egysejtű épület. Alapanyagukat tekintve azonban sokfélék. Épülhetnek téglából, paticsfallal (pleter) vagy boronafallal. A legrégebbi építményt a Lozianin család régi tanyahelyén található, ami az elbeszélések szerint az egész erdőség utolsó régi módon épített pásztorhajléka. Az itt álló csücsköskunyhó, szerbül siljkara egy karóvázas, térdmagasságig fonott falú építmény, melynek héjazata szalmából van, de a visszaemlékezések szerint korábban gyékénnyel fedték őket. (5. kép) Egy másik tanyán kiszuperált kenyeres autó, illetőleg egy lakókocsi töltötte be ugyanezt a funkciót. (6. kép) A tanya tulajdonosa - mivel kereskedelemmel is foglalkozott - üzleti kapcsolatai révén tett szert a modem és mozgatható hajlékokra. A kunyhókat kertelik. (7. kép) A régi magyar kert szóhoz hasonlóan az ograde kifejezés kerített helyet és kerítést egyaránt jelent. A leggyakoribb a léckerítés, de előfordul a fonott kerítés is (pleteri). A kertben takarmányt, szerszámokat tárolnak, és az itt felállított asztalnál étkeznek. A kertben gyümölcsfák is vannak. Többnyire alma és szilvafák, gyakran régi fajták. A vad gyümölcsfákat oltják. Ahizók számára nem építenek enyhelyet. Az akol (obor, kociné) többnyire a kocák számára készül, amiket elléskor és a kismalacok felerősödéséig tartanak itt. (8. kép) Jellegzetes épület a kukoricatároló (cardak). Melynek újabb és régi formái is megfigyelhetők. A hagyományos cardak lábon álló, deszka vagy lécből készült, nyeregtetős épület, góré. (9. kép) Újabban a háztartásból kiszuperált hűtőládákat is takarmánytárolásra használják. Ekkor a láda alá valamilyen emelvényt szerkesztenek, hogy a disznók ne férhessenek hozzá a dobozhoz, illetőleg a hűtő ne rohadjon szét idő előtt. (10. kép) A disznótanyákon ezen felül tokák, dagonyák (kaljuzisté) is találhatók. Magyarul talán a förtés szó illene rájuk leginkább, ami a dunántúli rideg sertéstartás jellegzetes kifejezése volt.20 A förtések az élelemszerzés mellett a rovarok, legfőképp a szúnyogok elleni védekezést szolgálják, a sár ugyanis a disznó bőrére száradva hathatós védelmet nyújt velük szemben. Emberi szükségletek kielégítése végett a tanyákon kutat (bunar) is ástak. 20 TAKÁCS Lajos 1983. 82-83. 109
