Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)

Máté Gábor: Vízkezelés és erdei sertéstartás a szerémségi Báza és Sztudva folyók árterében

Mivel a pásztorok élettere az erdő, az erdőben pedig sok víz van elképzelhetetlen az élet halászszerszámok nélkül. A gyűjtés sajnos nem érinthette a halfogás különböző módjait, praktikáit, napi és éves ritmusát, azonban halász, illetve horgászszerszámok több helyen is láthatók. Egy helyen tapogató, másutt horgászbot száradt a pásztortanya falán, illetve egy közeli fán. A halak, mint már említettük, a disznók élelemszerzésében fontos szerepet töltenek be. Annyira így van ez, hogy a disznótartás a tanyák környéki tervszerű haltelepítést, halgazdálkodást bizonyos fokig korlátozza. A disznók a sekély vizű tavakból illetőleg apadás idején a mélyebbek medrekből is feleszik a halat. Az egyik pásztor ezt a gyakori jelenséget egy történettel is hitelesítette, ami szerint a tanyája melletti vízállásba (Crna bara) ő maga telepített halakat, de a disznók mind kiették belőle. (11. kép) Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a halászó- ill. horgászvíz nem fér meg az erdei sertéstartással, sokkal inkább azt, hogy a falánk jószág tökéletesen hasznosítja az ártéri környezet nyújtotta lehetőségeket. TANULSÁGOK A Báza és Sztudva ártere mind a vízrendszer állapotát, mind pedig a tájhasználat sajátosságait tekintve a mai magyarországinál korábbi állapotot mutató rendszerként jellemezhető. A mellékvizeket kevésbé szabályozták, a mentett ártéri részeken, a települések környékének kivételével, nem volt drasztikus művelési-ág változás. Fennáll a lehetőség, hogy a Bázaköz egésze harmonikusabban illeszkedjen a jelenleg fennálló árvízvédelmi rendszerbe, mint a cikkben említett magyarországi példák. Jól tanulmányozhatók az ártérre jellemző mikrodomborzati jellegzetességek. Az egykori ártéri erdők vízutánpótlásának elvágása azonban negatív környezeti hatásokat okozott. A helyi közösségnek generációk óta joga van - ellenszolgáltatásért cserébe - az erdei állattartáshoz, ami ma Magyarországon az erdei állattartást tilalmazó erdőtörvény miatt elképzelhetetlen.21 A Száva menti erdei sertéstartás a Kárpát-medence nagy részén létezett extenzív állattartó gyakorlat reliktuma, mely minden bizonnyal a neolitikum óta honos a térségben.22 Az erdei sertéstartást a mai erdészeti kezelésbe mellék­üzemágként integrálták. A tevékenység a mezőgazdasági kisüzemek és az erdészet számára is jövedelmező. A gazdák eltérő tartási gyakorlatot alkalmaznak, egyesek csak az anyadisznókat, mások csak a süldőket viszik az erdőre, megint mások min­den disznót kint tartanak. A tartásban kulcsszerepe van a helyi tudásnak, mely a tevé­kenységet életben tartja és működteti, valamint a család munkaerejének is. Az erdei sertéstartás a biztos jövedelmezősége dacára a megszűnés szélén van. Részben az utódlás megszakadása, részben a helyi konfliktusok (vízügy - erdészet - gazdák) miatt, de az Európai Unióhoz való csatlakozás is számos kérdést vet fel (lásd a cikk­ben szereplő horvát példát!).23 Fontos körülmény, hogy törvényileg nem tiltják a legeltetést és a hivatalos természetvédelem is felfigyelt a jelentőségére, fontosnak tartva a terület védelemre javasolt részének majdani kezelésében. 21 VARGA Anna - BÖLÖNI János 2009. 72. 22 VARGA, Anna et al 2016. 23 Az Uniós csatlakozás által előidézett helyzetre megoldást nyújthat, hogy az EU 2016-ban agrár innovációs stratégiai módszerként kiemelte az agrár-erdészeti rendszerű gazdálkodást, melynek az erdei állattartás is a része. Mindez különösen Szerbia jövőbeli EU-s csatlakozása kapcsán lehet hangsúlyos. 110

Next

/
Thumbnails
Contents