Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Agócs Ruben: Az orvhalászat gazdálkodási stratégiái és funkciói
jutott. Míg a halat főként helyben adták el, a gombát a közeli városba vitték, mert ott magasabb árat adtak érte. A csigaátvevő helyek létesülésével újabb kereseti lehetőségekhez jutottak. Jakabék rendszeresen jártak az erdőre fát szedni és alkalmanként vadat hajtani. Tíz ével ezelőtt János elvált, és elköltözött családjától, munkát vállalt a városban, és felhagyott addigi életvitelével. Jakab és András kapcsolata eközben egyre szorosabbá vált, Jakab megtanította Andrást halászni. A kutatás befejeztéig együtt járták a környéket, agancsot és gombát gyűjtöttek. Jakabékról elmondható, hogy megélhetésük miatt folytatott orvhalászat beleilleszkedett egy a természeti környezet adta egyéb források széleskörű kihasználásába. A halászat alkalmait egyrészt megszabták a természetes szabályzók (vízállás, haljárás, időjárás, stb) és a bevételre való igény. Másfelől a kapcsolati hálók szerepe is fontos mozgatója a zsákmányszerzésnek. Jakab „ügyes orvhalásznak” számított, azaz tudása presztízsértékű, és mindig törekszik arra, hogy legyen halászeszköze. Gyakori eset volt, hogy valamelyik alkalmi orvhalász ismerőse anyagi érdekből, vagy jó halfogási lehetőségről tudomást szerezve felkereste Jakabot, hogy rávegye a halászatra. Jakab az alkalmazni kívánt halásztechnikához, számított fogáshoz képest határozza meg kiket hív és visz magával a vízre, de gyakorta csatlakoznak hozzá fiatalok, akiket ő tanít halászni. Megállapítható, hogy Jakab csoportjában az egyéb jövedelemforrások elégtelensége és a gazdálkodás tervezetlensége konzerválta ezt a haszonszerzési módot. A törvénnyel, hatalommal való szembenállásuk inkább cselekedetük jellegéből adódik, mintsem tudatosan vállat magatartás. Igyekeznek jó viszonyt kialakítani minden olyan személlyel, akik befolyással lehetnek tevékenységükre, és a gyakorlatban minden konfrontálódást kerülnek. A három eltérő gazdálkodású csoport három különböző „gazdasági naptárat” használt. Péter és Pál egyrészről az agrárév munkamenetét követte, másrészt az oktatási intézmény tanidejét. Az orvhalászat a napi, heti időbeosztást tekintve jól kiegészítette egyéb tevékenységeiket, a számítható bevétel, és a pillanatnyi szabadidő eltöltési lehetőségek erősen meghatározták intenzitását. Természetesen a várható ellenőrzés itt sem hagyható figyelmen kívül. Gáspár és Menyhért elsődleges bevételi forrásnak az alkalmi vagy ideiglenes munkalehetőségeket tartották, ez alapvetően meghatározta az időbeosztásukat, így az orvhalászattal eltölthető szabadidőt is. Mivel munkájuk miatt több napra kiestek a falu életéből, másrészt életvitelük és kapcsolati hálójuk alapján kevesebb lehetőségük volt az orvhalászatot érintőileg informálódni, ezért pl. az ellenőrzések veszélyét nem napi szinten mérlegelték, mint a másik két csoport, hanem nagyobb időt átfogó tendenciákban. Jakabék gazdasági évét leíró kalendáriumot erőteljesen meghatározta a természetkiélési lehetőségek ciklusa. A havi rendszerességgel érkező segély biztosította a „túlélést” azokra az időkre, mikor se az alkalmi munkalehetőségek, se a természet nem nyújtott elégséges jövedelmet. Ha látható is egy erőteljes törekvés a természetkiélés egész évben való alkalmazására, gyakorlatban Jakabék az alkalmi munka adta bevételeket, az orvhalászat várható zsákmányát és az ellenőrzés várható esélyeit számításba véve erősen szociális 85
