Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Agócs Ruben: Az orvhalászat gazdálkodási stratégiái és funkciói
befolyásolás hatására döntöttek a következő munkajellegéről. Az életmódjukból következik, hogy mindig csak annyira voltak motiváltak, amennyit a rövidtávú igényeik kielégítése megkíván. Összegzésképp az általam kutatott faluban a rendszeresen orvhalászók számos, többé-kevésbé elkülöníthető csoportot alkotnak munkaszervezetileg, amelyek jellemzően rokoni valamint kortárscsoportokon belüli kapcsolatokon alapulnak. A szokások, normák szabályozta cserék, explicit módon megfogalmazott szabályrendszerek egyaránt tetten érhetők mind a hal, gomba, fa stb. mint csereérték tekintetében, mind az orvhalászcsoportokon belüli kölcsönös segítségnyújtás, kalákaszerű tevékenységekben. Az illegális halászat számukra olyan kiegészítő jövedelem, mely nem függvénye a megélhetésüknek, csak kiegészíti az egyéb gazdálkodási tevékenységeiket. Az orvhalászat sikerét egyfelől az egyes csoportokban a saját gazdálkodási normáikhoz való jól adaptálhatósága adja, másfelől az orvhalász csoporthoz való tartozás, illetve az orvhalászat, mint tudás presztízsértéket jelent és adott esetben a „fiatalkori virtus kiélésének” a kerete, de az e tevékenységből származó hal a kulturálisan támasztott igényeket is jobban ki tudja elégíteni, mint más halbeszerzési lehetőségek. A halászati módszerek hatékonysága a horgászmódszerekhez képest gazdasági előnyhöz juttatja az orvhalászokat és a horgászati tilalom csak növeli a keresletet. Ha egy lokális kutatásból nem is lehet messzemenő következtetéseket levonni, két dolog feltételezhető; ha nincsenek még becsült adatok sem az illegális halászat mértékéről, feltehető, hogy az jelentősen átrajzolja az előadás elején vázolt képet, mind a természetes vízi halfogás, mind a halfogyasztást illetőleg, valamint, hogy a 2015-ös halászati törvénymódosítás miatt a természetes vizek halászata nem szűkül le csak a kishalászokra. Ruben Agócs The economic strategy and function of poaching This study aims to add an ecological approach to the picture formed about Hungarian poaching, and to reconstruct the economic practices, as well as examine the role of poaching in local communities, and the theoretical and practical views of the formal and informal groups working in that same territory. In the course of the research, it came to the forefront how social and economic norms influenced the stance of certain groups towards poaching, that is what strategy and function poaching had. Thus achieving partly a more complete definition of poaching which covers certain aspects of illegal fishing, the origin of which can be led back to the coming into effect of new fishing laws. It’s strongest motivating factors were financial gain, an attitude of resistance against authority and strong social incentives. From another source, it became evident why poaching is so successful despite all the efforts by the authorities. This type of illegal activity can easily be adapted to some groups’ economic and social norms, plus the fish sourced through poaching satisfies the type of demand based on traditional culture more easily than fish sourced by other methods. [Translated by the author] 86
