Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Agócs Ruben: Az orvhalászat gazdálkodási stratégiái és funkciói
Az orvhalászok egyrészt a bizalmi háló, másrészt a gazdasági tevékenységük alapján különülnek el. Péter csoportja alapvetően családi alapon szerveződött, de munkaszervezetileg egyre elkülönülő egységeket alkottak, és ez vonatkozik a szerszámokra is, viszont a kölcsönös segítségnyújtás szerepe fontos maradt. Péter és Pál nevelőapjuk és féltestvéreik révén „nőttek bele” az orvhalászatba. Kezdetben családdal együtt, később bátyjukkal, jártak halászni, főként a folyóra. Mivel a házuk közel épült a töltéshez, jó rálátást biztosít a víz környékére, könnyen és nagy biztonsággal tudták lepakolni este, és felszedni hajnalban a hálóikat. A családfő főként önellátásra halászott, gyerekei már eladásra is fogtak. Amíg a folyón leshálót használtak, az időszakos vízállásokon húzóhálóval, nyomóval fogtak halat. Péter és Pál érettségi után a munkaügyi központ által szervezett Országos Képzési Jegyzéken szereplő szakmát adó képzésen vettek részt, ami egyrészt biztosította a rendszeres segélyt, másfelől, a képzés jellegéből adódóan sok szabadidővel rendelkeztek. Az erdészettől gyérítésre vagy tisztításra igényeltek területet bátyjukkal együtt, majd a kitermelt fát a családfő tulajdonában lévő tehergépjárművekkel hazahordták, de emellett vállaltak bérfuvarozást is. A felhalmozott fa egyrészt jó csereérték, másrészt könnyen értékesíthető csaknem egész évben. A hal értékesítése és a tűzifa eladás, fuvarozás jó bevételi alapot biztosított, a sikeresen gazdálkodó szomszéd segítségével elindított állattartásukhoz. A közösen tartott állatok - sertések és szarvasmarhák - takarmányozását főként olcsón vagy ingyen elérhető forrásokból biztosították. Évről évre fejlődő gazdaságuk mellett agancs és fémgyűjtéssel, valamint régi lakberendezési tárgyak és gazdasági eszközök kereskedelmével is foglalkoztak. Az orvhalászat gyakorlata nemcsak gazdasági érdekeket szolgált számiikra, hanem jelentős a „szenvedély” és a „családi hagyomány” szerepe is. Péter csoportjában az orvhalászat az új gazdálkodási tevékenységek megjelenésével bár háttérbe szorult, de közös szórakozásként megmaradt. A család tagjai statisztikailag (munkanélküliség, eltartottak száma, stb.) jellemezhető volt a szegénységgel, de a különböző tevékenységeikből befolyt jövedelem kiemelte őket. Megjegyezném, hogy a hivatalosan regisztrált alacsony jövedelem amúgy enyhítő körülménynek számít, ha illegális halászat miatt szabálysértési eljárás indul ellenük. Ha a törvénnyel, hatalommal való szembenállásukat vizsgáljuk, elmondható, hogy a mind a zsákmányszerzés fontossága, mind az ellenőrző szervekkel való tudatos szembehelyezkedés nagy szerepet játszott. Az orvhalászatban elért sikerek többféle módon értelmeződnek. Egyrészt a nagy hal, másrészt a sok hal megfogása nagy presztízs értékkel bír, de szintén fontos volt az ellenőrzés kijátszása, sérelmek megbosszulása. Gáspárék csoportja kötődött a legkevésbé az orvhalászat gyakorlatához, ami egyrészt magyarázható a családi hátterük hatásából, az általuk követett társadalmi értékekkel és normákkal. Szüleik vagy a városban, vagy a helyi ipari, szolgáltató, középvezető munkakörben dolgoztak. A családi elvárások és példák erőteljesen befolyásolták gazdasági céljaikat, és az alkalmazott eszközök kiválasztását. A kutatás elején a csoport 3 főből állt, később felbomlott, mert más, nagyobb haszonnal járó gazdasági tevékenységeikből konfliktusok adódtak. Gáspár onnantól 83
