Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Agócs Ruben: Az orvhalászat gazdálkodási stratégiái és funkciói
Itt elsősorban Solymos Ede, Andrásfalvy Bertalan és Szilágyi Miklós munkáira gondolok. Solymos Ede és Szilágyi Miklós megalkották legális halászat nagy tablóit, de ezek mellett Szilágyi Miklós fényt derített az „iparszerű halászat” árnyékában továbbra is fennmaradó orvhalászat egyes összefüggéseire, a halászok motivációira, gazdálkodási tevékenységük társadalmi hatására. Jelen előadás az orvhalászatról kialakult képet igyekszik kiegészíteni, az orvhalászat gazdálkodási stratégiáit és funkcióját vizsgálva egy adott településen. 2006-ban baráti összejövetelen azon vitatkoztak egy társaság tagjai, hogy jó ízű halat honnan lehet beszerezni. így került szóba az orvhalászat is. Az est folyamán az is kiderült, hogy a társaság több tagja alkalmanként maga is részt vett ilyen jellegű tevékenységben, majd még később az is, hogy orvhalászatra mindig van alkalom. A baráti társaságokból kutatott közösség vált, a közös kirándulások helyét terepbejárás, a közös szórakozásokat a terepmunka váltotta fel. 2007-2010-ig három csoport tevékenységét tudtam nyomon követni. A halászat egyszerre jelentett közösségi alkalmat, baráti társasághoz való tartozást, és járt gazdasági haszonnal, így a barátságok megszakadásával, sokszor a közös tevékenységeknek is elveszett a kerete. A gazdasági tevékenység elemzésénél a hal haszna és hasznosítása szerves részét képezte egy tágabb keretnek, amelyben együtt jelent meg más, mezőgazdasági termelésből, gyűjtögetésből származó haszonvételekkel. A falu teljes lakosságához mérve csak 1% akikről elmondható, hogy rendszeresen űzik az orvhalászatot, de alkalmanként (például haltelepítés után) ennél ötször, hétszer többen mennek le a vízhez, másrészt sokan gazdasági kapcsolatban állnak velük: csereszolgáltatás útján, vagy mint halvásárlók. A faluban a hal szerepe kiemelkedő az élelemforrások közt. A halra már gyakran azelőtt leadják a vevők a rendelést, mielőtt a rapsicok halászni indulnak. Ha sokat fognak, gyorsan kell elterjeszteni a hírét, mert a friss hal könnyen eladható, de nehezen tartósítható. Az áradások-apadások mindenki számára hírértéket képviselnek a faluban, és ezek, illetve az adott hónap alapján sokan tudják is kalkulálni, hogy mikor milyen hal beszerezhető. Ünnepek előtt, illetve rokonok hazalátogatásakor halászlének pontyot, sütni általában süllőt, pörköltnek harcsát keresnek. A kutatás körülményeiből adódóan a nagytételben, megrendelésre dolgozó rapsicok tevékenységéről csak másodforrásbeli adatokat tudtam elérni, így csak jelezni tudom jelenlétüket, de se kapcsolati hálójuk jellegére, se gazdálkodásukra nem térek ki. Főként saját fogyasztásra és a helyi piacra dolgozó orvhalászok tevékenységének gazdálkodási normáit elemzem. Mindezt persze a legnagyobb titokban, ezért álneveket használok a résztvevők megnevezésére, és az adott település nevét se fedem föl. A rendszeresen orvhalászók számos, többé-kevésbé elkülöníthető csoportot alkotnak munkaszervezetileg, de alkalmi együttműködések is előfordultak. Mindegyik csoportban megtalálható egy vezető, aki a halászati tevékenységet irányítja, de személye nem egyértelműen referenciaszemély a csoport egyéb tevékenységeiben. Mindegyik csoportnak van olyan holdudvara, amelyekbe az alkalmilag csatlakozók tartoznak. 82
