Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)

Gebauer Hanga: Solymos Ede fényképfelvételei a Néprajzi Múzeum Archívumában

így szöveges magyarázat nélkül is, csupán a képek alapján rekonstruálni lehet ebben az esetben a kút elkészítését, más esetben a halászháló javítását, a bőr kikészítését vagy a paprikapalántázást, és egyéb, Solymos Ede által dokumentált témákat, (l^k kép)

1950-ben készítette Solymos Ede a legtöbbet a Néprajzi Múzeumban őrzött felvételei közül. Ebben az évben terepmunkát végzett Velencén, Pákozdon, Sukorón, Gárdonyban, Homokmégyen, Kalocsán, Öregcsertőn, Bátyán, Fajszon, Rákospalotán és Szeremlén. Témáiban - noha itt már jelentős a halászatot ábrázoló képek mennyisége - még mindig széles skálán mozog. Bátyán és a kalocsai bolgárkertészetben paprikaültetést dokumentált végig. Ebben a sorozatban is tetten érhető az alapos és részletező vizuális látásmód, ahogy először nagyban mutatja meg az egész helyszínt, majd egészen közeli részletfelvételeken lépésről-lépésre nyomon követi az adott mezőgazdasági munkát. Öregcsertőn egy vert fal építésének az állomásait fotózta végig hasonló gondossággal Solymos Ede, Rákospalotán egy április 4-i ünneplésről, vurstliról készített hosszú sorozatot. Ebben a társadalomábrázolási sorozatban, amely eltér Solymos Ede egyéb képeitől, számos egymást átszövő réteg lelhető fel. A templomi búcsúkból megszokott vattacukor és limonádéárus standjánál megjelenik az úttörő-egyenruhás kisgyerek, és a vásári rajzolónak modellt ülő cigányasszony - akinek ölében ülő gyermekének nyakában ugyancsak a vásárok, búcsúk elmaradhatatlan kelléke, a mézeskalács rózsafuzér lóg - mellettük pedig a rajzoló képein egymás mellett találhatjuk Petőfit, Kossuthot, Sztálint, Marxot, Rákosit és Lenint. Fontos kordokumentumok az 1950-es évekből, legyen szó egyebek mellett akár a korabeli divatról, akár a szabadtéri, közösségi, vándoroltatható játékszerekről. (6-7. kép)

Ismét Szilágyi Miklós korábban már idézett cikkére utalok, kijelentését a fotókra értelmezve. Szilágyi ugyanis azt mondja Solymos Ede halászati kutatásairól: „a recens halászati gyakorlat aprólékos, gondos bemutatását vállalta.” Nem elégítette ki az archaikumokat váró személyeket, „nem a nosztalgikus múltraemlékezések rögzítését tekintette elsődleges feladatának”.4 Fontosnak tartotta dokumentálni a társadalomban végbemenő változásokat, az eltűnő, átalakuló, születő társadalmi jelenségeket. Az imént tárgyalt rákospalotai fotók mellett jól példázza ezt egy ugyancsak 1950-ben, Sukorón, a vendéglátóinál, illetve magukról a vendéglátóiról készült felvétele. A fotóarchívum cédulakatalógusban a következő cím áll a 97.762-es leltári számú fotónál: „sukorói halász ünnepi viseletben fiával”. Ezután meglepetés lehet, hogy egy cifrán hímzett ünnepi viselet helyett egy olyan felvétel áll, ahol a kisgyermek is és az apa is teljesen polgárosult, sem foglalkozására, sem tájegységére nem jellemző ruhát visel. Ugyanolyat, mint az őt fotózó Solymos Ede. Ö mégis fontosnak tartotta dokumentálni és a Néprajzi Múzeumban megőrizni ezt a jelenséget, ezzel is érzékeltetve a végbemenő társadalmi változásokat. (8. kép)

4 SZILÁGYI Miklós 2008. 96.

71