Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Gebauer Hanga: Solymos Ede fényképfelvételei a Néprajzi Múzeum Archívumában
Ezen a felvételen, valamint a környezetében található többi fotón nem csak Solymos Ede tudományos gyűjtésének a lépései köszönnek vissza, hanem saját életrajza is nyomon követhető. A fotókat vizsgálva, majd elolvasva emlékiratait a Solymos Ede munkássága5 című kiadványban, valamint összegyűjtött írásait a Sugovicán innen - Dunán túl6 című tanulmánykötetben, könnyen felismerhető, hogy melyik képek kapcsolódnak egy-egy életéből, terepmunkáiból felelevenített történethez. Önéletírásából tudható, hogy Velencén szegénység volt, nehezen éltek adatközlői, így elszállásolni sem tudták a gyűjtések idejére, ezért Sukorón bérelt szobát. Következő alkalommal elvitte házigazdáinak a kisfiúkról készült felvételeket, akik annyira örültek és meghatódtak a képek láttán, hogy a továbbiakban már nem pénzért, hanem barátságból adtak neki szállást. Ezek a felvételek is bekerültek a Néprajzi Múzeum archívumába és hangsúlyozzák Solymos Ede gyűjtés, munka közben is mindig emberi, mindig érzékeny oldalát. Ugyancsak kiterjedt figyelmét példázzák azok a felvételek, amikor a szigorúan vett kutatási témák mellett észrevett egy-egy, a helyszínen mellékesen zajló eseményt. Noha nem vágtak az éppen gyűjtendő aktuálisok közé - ezért nem is készített hosszú sorozatot róluk - de egy-egy kép erejéig megörökítette ezeket is. Ilyen a házaló, udvaron beretváló falusi fodrász, akit egy halásztanyán fotózott le Solymos, vagy a sukorói tollfosztó asszonyok, akiket ugyancsak egy halászati gyűjtés során, mindössze egyetlen kép erejéig kapott lencsevégre. Emlékirataiban megemlékezik arról is, hogyan vezette be őt Dajaszásziné Dietz Vilma rajztanár, aki egy időben a Néprajzi Múzeum munkatársa is volt, Szeremlén a szőttesek világába. Ehhez a visszaemlékezéshez is megtalálhatóak Solymos Ede ide vonatkozó felvételei. Az 1960-as 70-es években zajlott az Országos Műemléki Felügyelőségnek egy, az egész országra kiterjedő nagyszabású népi építészeti felmérése, amely során építészek, néprajzosok az ország minden települését végigjárták, fotódokumentációk és leírásokat készítettek, felmérték és műszaki rajzokat készítettek a népi építészetileg jelentős lakó és melléképületekről. Ebbe a munkába bekapcsolódott Solymos Ede is, 1971-ben Baja és Mohács egy részének felmérését végezte el. (9-11. kép) Ezek az alapos dokumentációk utcanévre, házszámra és a tulajdonos nevére is visszakereshetőek, így ma is jelentős segítséget nyújtanak különböző építészeti, városrendezési és épületkutatásoknál. Az eddig említett számos téma mindössze töredéke mindannak, amivel a széleskörű érdeklődésű Solymos Ede foglalkozott, de természetesen ebből a korai anyagból is kitűnik, hogy már ekkor élénken érdeklődött a halászat iránt. A fotók adatolásából nyomon követhető, hogy 1950. januártól kezdve havonta visszajárt Velencére, Gárdonyba, Pákozdra, Sukoróra, ugyanis néhány fotó készítési dátuma napra pontosan, de a legtöbb hónapra meghatározva ismert, így a képeken mind a természet, mind a halászati eljárások különbségei végigkövethetőek. (12-14. kép) 5 BÁRTH János (szerk.) 1994. 6 SOLYMOS Ede 2007. 72
