Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Csoma Zsigmond: Solymos Ede és Balassa István barátságának eredménye a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Munkaeszköztörténeti Archívumában
CSOMA Zsigmond SOLYMOS EDE ÉS BALASSA IVÁN BARÁTSÁGÁNAK EREDMÉNYE A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM MUNKAESZKÖZ-TÖRTÉNETI ARCHÍVUMÁBAN Balassa Iván (1917-2002) és Solymos Ede ( 1926-2008) között kilenc év korkülönbség volt, amit azonban a Mezőgazdasági Múzeumbeli találkozásaikkor nem lehetett érzékelni. Mindketten jó hangulatban, egymásnak örülve, kedélyes beszélgetésekkel, visszaemlékezésekkel töltötték ezeket az alkalmakat, megbeszéléseket. Magam 1975-ben az egyetem után kerültem a Mezőgazdasági Múzeumba, Balassa Iván főigazgató-helyettes közvetlen beosztottjaként. Segédmuzeológusi beosztásban a Balassa alapította Munkaeszköz-történeti Archívumban dolgoztam, valamint a szintén általa alapított keszthelyi Georgikon Majormúzeumban. Kezdetben, Selmeczi Kovács Attila Debrecenbe, Gunda Béla mellé kerüléséig csak télen dolgoztam Pesten Balassa Iván mellett, majd 1976-tól már teljes munkaidőben, a titkárságát is jelentő Munkaeszköz-történeti Archívumban, Regdon Rezsőné, Bagi Máriával - Balassa nagyhatalmú titkárnőjével együtt. Itt figyelhettem meg munkám mellett és közben, Balassa Ivánhoz érkezőket, várakozókat, akikkel a betessékelésükig beszélgethettem. Itt találkoztam Solymos Edével is, akinek az archívumba készített kartonjait a múzeumi gyűjteménybe már részben be is dolgoztam, be is leltároztam, majd szakszámmal ellátva széjjelválasztottam a halászat témakörében. Solymos Ede a bajai Türr István Múzeum igazgatója, a halászat történetinéprajzával és Baja város helytörténetével foglalkozó sikeres múzeumirányítóként, szakemberként közismert volt országos szinten is. Cikkei, tanulmányai jelentek meg többek között az Ethnographiában, Cumaniában, Halászatban, Néprajzi értesítőben. Szerkesztette a bajai Türr István Múzeum kiadványait: Türr István Múzeum története (Baja, 1958); Dunai halászat (Bp., 1965, 2005); Bajaszentistváni téglásélet, Baja környéki erdővágók. Már fiatalon, az első néprajzi aspiránsok között 1948-1950-ig, majd 1956-ig készült a Néprajzi Múzeumban a témája feldolgozására. Itt ismerkedett meg a múzeum akkori főigazgatójával, Balassa Ivánnal. Solymos filigrán alkatú, magas termetű, társasági ember volt, jó humorral, amit később én is megtapasztalhattam. Komikus magas alkata, hosszú orral társult, melegen huncut szemüveges szemekkel, egyféle emberi kedvességgel. Részt vett a Néprajzi Múzeum akkori, Balassa által fenntartott jó társasági hangulatot árasztó rendezvényein, táncos-baráti találkozóin, összejövetelein. Itt a kollégák emberileg-szakmailag is közel kerültek egymáshoz, akkor, amikor a múzeumon kívül a széles társadalomban egyre inkább a bezárkózás, a hidegháborús bizalmatlanság légköre uralkodott el. Solymos Ede kandidátusi címét 1960-ban szerezte meg, abban az évben, amikor Balassa kandidátusi nagy monográfiája, a magyarországi kukorica történeti-néprajzáról megjelent. Nem csak ismerték egymást, hanem tudományos munkásságukat is kölcsönösen figyelemmel kisérték, értékelték és ha kellett nem röstelltek egymástól szakmai-tudományos 53
