Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Csoma Zsigmond: Solymos Ede és Balassa István barátságának eredménye a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Munkaeszköztörténeti Archívumában
tanácsokat kérni, mint pl. az 1962-ben, Balassa Iván által alapított Munkeszeköztörténeti Archívum kialakítása alkalmával is, amely később a Mezőgazdasági Múzeum második legnagyobb gyűjteménye lett. Itt a halászati eszközök és technológiák szakszerű megnevezése, terminológiája, egymáshoz kapcsolódó rendszere és részben a német szakmai elnevezések terén kapott Balassa baráti segítséget. A gyűjtemény ugyanis kétnyelvű volt, hogy mind a külföldi, a nyugat-európai, és mind a középkelet-európai tudományos kutatatók használni tudják, azonos fogalomrendszerével. A régi barátság a későbbiekben is szakmai revíziókban, és a bajai Türr István Múzeum több száz néprajzi, várostörténeti tárgyainak, mezőgazdasági munkaeszközeinek régészeti és néprajzi korú műtárgyainak a bedolgozását, feldolgozását tette lehetővé. Mindez a munka a leltárkönyvek alapján egy nyilvántartó karton kitöltését jelentette, majd a tárgyak fotózásra előkészítését, a tárgyak sorrendjébe rakott és előkészített kitöltött kartonok segítségével. Ez a felelősségteljes és időrabló, energiapazarló munka persze bizonyos díjazás ellenében történt, aminek keretét a Mezőgazdasági Múzeum költségvetésébe beépítve Balassa biztosította és tervezte meg évente. A sziszifuszi tudományos és feldolgozó munka egyáltalán nem jelentett sablonos gépelési munkát, ugyanis a tárgy ellenőrzése, adatainak rögzítése, a tárgy kézbevétele, a megfelelő múzeumi gyűjtemény kezelőjétől, a muzeológustól és a tárgykarton kitöltőjétől nagyfokú szakmai figyelmet követelt meg. A Mezőgazdasági Múzeum Munkaeszköz-történeti Archívuma mindmáig tudományosan a legfeldolgozottabb, legismertebb múzeumi közgyűjtemény, amelyről számos cikk és tanulmány jelent meg,1 illetve amelynek anyagát felhasználva számos kiállítás készült és tudományos rendszerező munka jelent meg. A létrehozásával az volt a cél, hogy olyan gyűjtemény szülessen, amely mind a tudományos kutatást, mind a közművelődési feladatokat messzemenően kiszolgálja, ellátja. így a Munkaeszköztörténeti Archívumban két nagy gyűjteményi rész került kialakításra, a magyarországi múzeumokban őrzött mezőgazdasági munkaeszközökről (mind néprajzi, mind régészeti tárgyakról) készített leírókartonok és fotók, illetve az ikonográfiái ábrázolások gyűjteménye a legkorábbi ábrázolásoktól napjainkig. A Munkaeszköz-történeti Archívum témaköre felöleli a régészeti koroktól napjainkig a mezőgazdasági munkaeszközök teljes körét, tematikus és szakmai bontásban. A kutatást szakmutató, földrajzi és ikonográfiái gyűjteményi szerzői és szakmutató segíti. A kutatásszolgálat kétnyelvű volt, magyar és német, de angol és orosz nyelvű tájékoztató és magyar-német nyelvű szakmutató is rendelkezésre állt. A kutatható, beleltározott tételek száma (leírókartonok és rajtuk fotó filmnegatív számmal megjelölve: 106.000 db. A legelső megalakuló múzeumok mindent gyűjtöttek raktáraikba, alakuló gyűjteményeikbe. Magyarországon tudatosan legelőször Reguly Antal (1818— 1858) gyűjtött néprajzi tárgyakat, közte mezőgazdaságiakat is. Rajta kívül Xántus János (Csokonya, 1825. október 5.-Budapest, 1894. december 13.), Herman Ottó (született Herrmann Károly Ottó; Breznóbánya, 1835. június 26.-Budapest, 1914. december 27), Pápay Károly (eredeti családneve Lip; Pápa, 1861. december 20,-1 BALASSA, Iván - REGIUS, János 1964.; BALASSA Iván 1964., 1969., 1973.; CSOMA Zsigmond 1981., 1987. 54
