Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Horváth József: A XVIII. századi győri halászati kontraktusok történeti néprazi adalékairól
HORVATH József A XVIII. SZÁZADI GYŐRI HALÁSZATI KONTRAKTUSOK TÖRTÉNETI NÉPRAJZI ADALÉKAIRÓL Amikor hírét vettem jelen konferencia szervezésének, az első, ami eszembe jutott, Solymos Ede dunai halászatról írott kiváló könyve1 volt, melyet sokat forgattam diákkoromban. Nemcsak azért, mert magam is Duna-menti - szigetközi - faluban nőttem fel; de azért is, mert Timaffy László Szigetközi Krónika című munkájában már olvashattam a régi szigetközi halászok életéről, a kistáj halászatának múltjáról.1 2 Amikor pedig évtizedekkel később, győri levéltári kutatásaim során XVIII. századi halászati kontraktusok kerültek kezembe, már ismerhettem Solymos Ede ilyen tárgyú közléseit és tanulmányait.3 Ezért gondoltam arra, hogy e témával jelentkezem jelen konferenciára; nemcsak Solymos Ede munkássága előtt tisztelegve ezzel az előadással, de Timaffy Lászlóé előtt is, akiről ezekben a hetekben több helyszínen is megemlékezünk, születésének centenáriuma alkalmából. (Talán nem érdektelen ennek kapcsán megemlítenem: 1991-ben Győrött, a Timaffy László 75. születésnapja alkalmából rendezett tudományos konferencián a köszöntők sorában ott volt velünk Solymos Ede is, aki „Adatok a Mosoni Felső Halászati Társulat történetéhez” címmel tartott érdekes előadást.4) A kontraktus fogalmáról itt és most aligha kell szólnom; részletesebben olvashatunk arról Bárth János Kalocsai kontraktusok című kiváló munkájának bevezető tanulmányában.5 Megállapításaiból csupán egyre utalnék: arra, hogy a fogalomnak van szűkebb, illetve tágabb értelmezése. 0 saját kötetét az utóbbit alkalmazva állította össze - miként tette ezt korábban Petánovics Katalin is, a Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusait közzétevő munkájában.6 A téma magyarországi kutatástörténetét bemutatva pedig arra a következtetésre jut, hogy azt megelőzően viszonylag kevés figyelmet fordított e forráscsoportra a magyar néprajz és történettudomány. Petánovics Katalin fentebb említett kötete mellett saját közlését említi a Kalocsa környéki árendás halászatról,7 Solymos Ede és Solymosné Göldner Márta elemzését a kalocsai érsekség halászati szerződéseiről,8 valamint Szilágyi Miklós két forrásközlését, melyekben az algyői uradalomból, illetve Mezőberényből és Gyomáról tett közzé - többnyire a XIX. század első felében keletkezett - halászati szerződéseket.9 Bár e publikációk irodalomjegyzékei további kisebb közleményekre 1 SOLYMOS Ede 1965. 2 TIMAFFY László 1975.21-36. 3 Különösen: SOLYMOS Ede - SOLYMOSNÉ GÖLDNER Márta 1978.; valamint: SOLYMOS Ede - SOLYMOSNÉ GÖLDNER Márta 1979. 4 SOLYMOS Ede 1994. 5 BÁRTH János 1997. 5-6. 6 PETÁNOVICS Katalin 1981. 7 BÁRTH János 1969. 8 SOLYMOS Ede - SOLYMOSNÉ GÖLDNER Márta 1978. 9 SZILÁGYI Miklós 1986.; 1989. 33
