Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Horváth József: A XVIII. századi győri halászati kontraktusok történeti néprazi adalékairól
is utalnak, főként az említett szerzőkre, illetve munkákra hagyatkoztam magam is előadásom elkészítésekor. Annál is inkább támaszkodhattam e kiváló tanulmányokra és forrásközlésekre, mert bennük több helyütt találkozhattam győri vonatkozású adatokkal is. Solymos Ede és Solymosné Göldner Márta 1978-ban megjelent - fentebb már említett - tanulmányában 1761-ből említ egy szerződést - a feltételeket szó szerint idézve -, mely három győri halász (Ruisz József, Maki Mihály és Ruisz András), valamint a kalocsai érseki uradalom képviselője között köttetett a Domíniumban lévő, pontosan megnevezett vizek bérletére.10 11 (A szerződést később teljes szövegével Bárth János tette közzé említett kontraktus-kötetében.11) 1772-ből pedig a szerződés teljes szövegét is publikálták; ez utóbbit hat győri - Andreas Ruisz, Josephus Ruisz, Rotorra Ferencz, Benkovics Mihály, Prikkel Ferencz és Halász Mihál - mellett egy budai bérlő is aláírta.12 De utalnak arra is: egy a Pécsi Püspöki Levéltárban általuk fellelt szerződés szerint 1735-ben két révfalusi halász - Karvássy István és Haraszti Márton — bérelt halászó vizeket Baranyában! Egy évvel később Solymos Ede és felesége egy érdekes per iratait publikálta: ebben az évekig elhúzódó perben éppen az említett Karvássy István pereskedett két volt halásztársával.13 Hasonlóan érdekes, de bő fél évszázaddal későbbi peranyagot publikált Szilágyi Miklós is: a győri Halász Ferenc 1802-től kapcsolódott be a sárközi halászatba és halkereskedelembe - és pereskedett elmaradt haszna miatt több mint három évtizedig!14 Amint e példákból látszik: győri halászok, illetve halkereskedők nevével az 1730-as évektől kezdődően az ország több pontján is találkozhatunk - érdemes tehát megnéznünk a győri levéltári forrásokat is! A XVIII. századi győri kontraktusok - hasonlóan a balatonkeresztúri uradalomban keletkezettekhez15 - egy kötetbe bemásolva maradtak fenn, Győr Szabad Királyi Város Levéltárában.16 A kötet 183 számozott oldalon tartalmaz kontraktusokat, összesen 59 darabot; közülük a legkorábbiak 1754-ben készültek, míg az utolsóként bemásoltak 1788-ban - azaz három és fél évtized „termését” gyűjtötték össze a kötetben. A kezdő dátumra érdemes figyelnünk: egy évtizeddel korábban nyerte el Győr városa Mária Teréziától a szabad királyi városi kiváltságokat, megszabadulva ezzel a győri székeskáptalantól, mint földesúrtól való csaknem három évszázados függőségéből.17 A kötetben olvasható szerződéseket Győr Szabad Királyi Város Magisztrátusa kötötte olyan magánszemélyekkel, akik valamely, a város tulajdonában lévő területet bérbe kívántak venni, határozott időre. A kötet részletesebb bemutatása nem lehet jelen előadás feladata; csupán utalnék arra: a szerződések jelentős hányada a város tulajdonában lévő rétek bérletére irányul; de találunk például mészárosokkal, téglavetőkkel vagy sörfőzőkkel kötött szerződéseket is - természetesen a halászó vizek 10 SOLYMOS Ede - SOLYMOSNÉ GÖLDNER Márta 1978. 58. 11 BÁRTH János 1997. 244-245. (109. sz. kontraktus.) 12 SOLYMOS Ede - SOLYMOSNÉ GÖLDNER Márta 1978. 62. 13 SOLYMOS Ede - SOLYMOSNÉ GÖLDNER Márta 1979. 14 SZILÁGYI Miklós 2002. 64-87.; első megjelenése: SZILÁGYI Miklós 1984. 15 Vö.: PETÁNOVICS Katalin 1981. 5. 16 Győr Megyei Jogú Város Levéltára (a továbbiakban: GyMJVL.) IV. A. 1056/cc/l. (a továbbiakban: PROTHOCOL CONTRACT.) A kötet gerincén a felirat: „PROTHOCOL CONTRACT CI[vi]T[a]TIS PARTICUL”; belső címlapja nincs. 17 Erről részletesebben ld.: CSIZMADIA Andor 1943. 34
