Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Kothencz Kelemen: Történeti-néprajzi adatok a dunai "malmos gazdaságok" XIX. század eleji működéséről
Az általunk részletesebben vizsgált ügy a kalocsai úriszék előtt zajlott a XIX. század elején.21 Nemes József uszódi malomtulajdonos 1819. január 12-én a helyi bíró és a tanács jelenlétében szerződéses formában megbízta a szentbenedeki Séra Jánost, hogy az elsüllyedt malmát emelje ki a Dunából és hozza használható állapotba. A két fél között létrejött megállapodást az új Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. tv.) értelmében ma vállalkozási szerződésnek - ezen belül kivitelezési szerződés altípusba sorolható - neveznénk. A malmos gazda vállalta, hogy a molnár részére a javításhoz szükséges nyersanyagokat megtéríti, valamint két segédmunkást is rendel mellé, akiknek a bérét szintén fizeti. Nemes József a malomjavítási munkálatokért nemcsak a hajómalom tulajdonjogának 1/4 részét kínálta fel Séra János molnár részére, hanem azt is, hogy a malom helyreállítását követően dolgozzon nála molnárként. A malomtulajdonos gazda az egyezségben kikötötte, hogy amennyiben a molnár a munka elvégzését követően elhalálozna, az örökösök részére nem a malom 1/4 részét, hanem csak a malomépítésre fordított napok napidíját lesz köteles kifizetni.22 Nemes József vállalta emellett két segédmunkás élelmezését, valamint Séra János ellátását 20 forint összegért. Az úriszéki vizsgálat alatt számos dokumentum keletkezett, amelyeket csatoltak az iratcsomóhoz. A forrásokból megállapítható, hogy az uszódi és szentbenedeki malomtulajdonosok - hasonlóan Dunapataj és Ordas települések malmos gazdáihoz - közös autonóm érdekvédelmi szervezetet működtettek. A társaság tagjai rendszeresen üléseztek, az üléseikről jegyzőkönyvet vezettek, saját szabályzattal rendelkeztek, de még a molnárok kötelességeit is írásba foglalták. „A Szent Benedeki Malom révbe Lévő, Uszódi, és Szent Benedeki Malmos Gazda Társaság Jegyző könyvének” kivonatolt, a levéltári dokumentumok között másolatban fennmaradt szövegrészeiből tudjuk, hogy 1822. január 23-án Nemes Jeszenszky János Pest vármegye esküdtje és biztosa elnöklete alatt, Nagy Mihály Úszód helység bírája, Lovas István és Nyárasdi István esküdtek, Kováts István uszódi jegyző, valamint Horvát József szentbenedeki bíró, és jegyzője, Vég Ignác jelenlétében, „Úgy minden ide tartozandó Úszódi, Szent Benedeki, és Kalotsai Malmos Gazdák, Öreg Molnárok, Harmados Molnár Legények, és némelly Kiss Legények. Nem külömben a ’Duna Patai és Ordasi Malmos Gazda Társaságból meg hívott Benke Pál, Malmos Gazda Társaság Bírája, Váradi István Malmos Gazda, Ordasi Jó-ború János Malmos Gazda és /Vzvfilegizált] Patai Várossá Jegyzője Tót Jósejf Úr jelen Létekbe, az Úszódi Helység Házánál, Malmos Gazda Társaság Gyűlése tartatván". A társulati gyűlésen Nemes József malomtulajdonos elpanaszolta, hogy „múlt ősszel, Séra János, Szent Benedeki Nemes János Úrhoz szegődvén Molnárnak, ő nála pedig felmondott, és azt kívánja, hogy ötét Nemes Jósef a ' Malom negyed részéért fizesse ki." 21 KFL. HI.6.a. 1821.1. 22 A forrásban erről a következőket olvashatjuk: „és azon malomban nem molnárkodhalna azon esetre az általa fel jegyzendő napszámokat mellyeket azon malom fel építésére fordítani fog: leszek köteles örökösseinek le jíizettni nem pedig a malom negyed részét által engedni". 162
