Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Paládi-Kovács Attila: Fahajó, ladik, dereglye a Dunatájon
látogatták meg lúdjaikat egy kis hazai eleséggel, szemes takarmánnyal. Hangos kiáltásaikra lúdjaik „kiváltak a többi közül és hangos gágogással repültek feléjük.”10 11 Ez a „félszilaj baromfitartás” Cikolasziget, Kisbodak, Ásványráró szigetein és vizein a XX. század derekáig megmaradt. Timaffy László a Szigetközben találta meg a „vízből aratás” élő emlékeit. Amikor a Duna nyári árvize elöntötte az aratásra érett búzát, gabonát, de a kalászt nem érte el a viz, csak ladikról „tudtak takarimi” (aratni). Sarlóval vágták le a kalászt, mentették, ami lehetett. A szigeteken kaszával aratott búzát, az ott termett takarmányt is csak ladikon tudták elszállítani. „Ugyanúgy felrakták a ladikra a petrencerendeket, mint a kocsikra, s így egyszerre át tudtak szállítani egy kocsirakományt.”11 A széna vízi szállítását két módon oldották meg, egyetlen ladik vagy dereglye megrakásával, illetve két ladik összekapcsolásával. Érdemes a munkamenetet pontosan követni: „A ladik bókonyához felkötik a vendégoldalt karfákkal együtt. Kikötnek a szigeten és a partra hordott boglyát vagy a petrencét berakják a ladikba. Ezt a munkát ketten végzik, az egyik az adogató, a másik a rakodó. Először a ladik fenekét töltik ki, aztán lepényesen a vendégoldal szélességében felmagasítják. A ladik nagyságától függően egyharmad boglyát, 3-4 petrencét, kb. 3 mázsa szénát tudnak így elszállítani. Kötéllel kötik le és nagyon kell ügyelni, hogy a súly egyenletesen legyen elosztva, nehogy felbillenjen a ladik. (1. kép) Másik módja az, hogy két ladikot kapcsolnak össze a karfás vendégoldallal, megrakják mindkettőnek a fenekét, aztán a közét is, és így sokkal többet, félboglyányit, öt-hat mázsát tudnak egyszerre áthordani a partra. Itt a ladikból a parthoz állt kocsikra rakják át, és így szállítják haza.”12 Ez a munka igen körülményes volt, mert előfordult, hogy két-három alkalommal is át kellett rakodni a kocsiról a ladikra, majd a ladikról a kocsira. A széna vízi szállítása ismeretes a Csallóközben is. Felsőbáron (Homy Bar) 1963-ban fényképen is megörökítették a szénaszállító csónak kirakodását.13 (2. kép) Ladikon szállították a szénát 1945-ig Doborgaz és Tejfalu parasztjai is. A tejfalusiak kb. 10 méter hosszú, 150 cm széles ladikot használtak és azon egyszerre 20 q szénát (három boglyát) tudtak elszállítani, ha három ember evezett. Az Öreg- Dunán nem is volt olyan veszélyes az evezés, mint az ág-vizeken. Emellett evezős déréglé két is használtak. Tavasszal dereglyéken vitték át a szarvasmarhát szigetközi legelőbirtokaikra, szigeteikre. Egy dereglyén 14-15 marhát szállítottak egyszerre. Ősszel a szarvasmarhát úsztatták. A dereglyén 6-7 nagy kocsira való szénát vittek haza egyszerre a Dunán.14 A hősiek hajón vagy ladikon szállították a szénát. Hajóra 3—4 kocsi szénát raktak fel, majd 4 ember evezett vagy kötéllel vontatta a partról árral szembe, egy pedig a hajón maradt és kormányozta. Többnyire hajón szokták átvinni a Dunán (Öreg Duna, Ág-Duna, Bakai Duna) az ölfát és a vidéken pősnzk nevezett, kévékbe kötött rozsét is. 10 TIMAFFY László 1980.44. 11 TIMAFFY László 1980. 110-111. 12 TIMAFFY László 1980. 124. Idézi GRÁFIK Imre 2001. 983-984. 13 HORVÁTHOVÁ, Emília - URBANCOVÁ, Viera (Hg.) 1972. Abb. 54. 14 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1979. 366. A Szerző gyűjtése 1972-ben. MTA Néprajzi Intézet Adattára, Isz. 562. A deregle szónak a Csallóközben ’takarmányhordásra szolgáló saraglyás eszköz'jelentését is feljegyezték. SZINNYEI József 1893.1. 394. 145
