Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Gráfik Imre: Egy különleges népi hajózási dokumentum nyomában
E dokumentumok ugyanis minden kétséget kizáróan igazolják és pontosítják - korábbi, s nem minden esetben kielégítő forrásaink - valóság-tartalmát. Anélkül, hogy elkalandoznánk konkrét tárgyunktól, felhozunk egy példát a dokumentumok értelmezési bizonytalanságaira, nehézségeire. A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér blogjának a Helytörténeti kalandozások 34. számú sorozatában a Régi győri mesterség: a burcsellás című írásában a következőket olvashatjuk: „A burcsella fából készült, lapos fenekű dereglye volt (kiemelés tőlem - Gr. I.), melyekre az erősen megrakott hajók terhének egy részét átrakták, hogy azok a sekélyebb folyószakaszon áthaladhassanak, vagy sekély bejáratú kikötőkbe befuthassanak. A korabeli feljegyzésekben, valamint a szakirodalomban burcsuja, luntra néven is szerepel. Győr és Moson között helyi és környékbeli burcsellások szállították a gabonát a Mosoni-Dunán.” - majd e rövid leírást követően képet is közöl: „Ilyen volt a burcsella”. (2. kép) Később részletes leírását is olvashatjuk, mely azonban több tekintetben ellentmond a fenti (rövidebb) meghatározással: „A burcsella szerkezeti felépítése folytán mind a vontatásban, mind a folyó árján való ereszkedésben alkalmas volt önálló manőverezésre, ebben rejlett használhatósága. Az esetleges vízszivárgás kiküszöbölésére kettős fallal építették. A burcsella általában 12-14 méter hosszú, 3-4 méter széles hajó volt, hosszanti középrészének kétharmadát foglalta el a tetőzettel védett árutér. A tetőzeten lapos járda vezetett az egyik kormánytól a másikig. A fartőkéhez erősítették a főkormányt - egy rúdra erősitett deszkalapot -, de a hajó oldalához szerelt lapátok is részt vettek az irányításban. A hajó orra felől volt a kabin. Előtte emelkedett a 7-8 méteres árboc, ennek derékkampójához feszítették ki a vontatókötelet. Teherbírása 80-150 tonna között mozgott. A megnövekedett gabonaforgalommal nőtt a burcsellák befogadóképessége is, teherbírásuk elérte a 150-700 tonnát, hosszuk 45, szélességük 6,5 méter lett.” - majd újabb (ugyancsak ellentmondásos) képeket is láthatunk.13 A közleményük végén megadott, felhasznált szakirodalom alapján a szerzők tisztázhatták volna a leírás és a képi ábrázolás közötti ellentmondást, pontosabban elkerülhették volna azt a tévedést, miszerint a burcsella illusztrálásaként egy „klasszikus” gabonaszállító, úgynevezett bőgőshajót közöltek. Megjegyezzük azonban itt, hogy a különböző nevekkel jelölt hajótípusok azonosításának gondjával magunk is többször találkoztunk. Jószerivel azt is mondhatnánk, hogy máig egyfajta bizonytalanságban vagyunk a népi hajózás gyakorlatában használt hajótípusok megnevezésével és képi ábrázolásával kapcsolatban. Különösen áll ez a burcsella és a luntra néven emlegetett hajótípusokra. Jelen ismereteink alapján az utóbbiról a legmegbízhatóbbnak tűnő leírás egy 1884-es Donau-Almanach-ból áll rendelkezésünkre. Eszerint a luntra tölgyfából készült, mintegy 4000 bécsi mázsa hordképességű hajótest, melyet ár ellenében terhelés nélkül 7, terheléssel pedig 15 lóval vontattak. Főbb méretei (bécsi láb = 0,316 m mértékegységben megadva): hossza 120 (37,92 m), fenékszélessége 36 (11,376 m), felső peremszélessége 42 (13.272 m), magassága 8 (2,528 m), merülése 4 (1,264 m). Objektív viszonyításként felidézzük ugyanezen kimutatásból a burcsella adatait, 13 Lásd http://gyorikonyvtar.blogspot.hu/search/label/burcsella [2016.01.17.] 133
