Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Máté Gábor: Vízkezelés és erdei sertéstartás a szerémségi Báza és Sztudva folyók árterében
trichinellózis. Jugoszlávia széthullásával az egységesen kezelt Felső-szerémségi erdőség is kettéoszlott. Horvátországban állategészségügyi okokra hivatkozva az EU csatlakozás után megtiltották az erdei állattartást.18 Szerbiában a háború végétől kezdve a tevékenység azonban ismét engedélyezett. Maróton és Visnjiéevóban 40 családi gazdaságban tartanak még extenzív módon sertéseket. Ezek közül 9 tanyahelyet látogattunk meg és 8 gazdával készítettünk állattartással kapcsolatos félig strukturált interjút. A sertéstartás szűkebb környezete A sertéstanyák állandó helyen vannak. Jellemzően vízágak (barák, mlákák) közelében, az építményeket az árvíz által elöntött területekből kiemelkedő gredákon (övzátonyokon) építik. A tanyahelyek családon belül öröklődnek. A Lozianin tanya például már az 1850-es évek óta adatolhatóan ugyanazon család tulajdonában van. A tanyahelyek közötti távolság 500 és 1000 méter között van. A gazdák közti íratlan szabály, hogy 500 méternél közelebb nem építenek disznótanyát. Fontos kihangsúlyozni, hogy az erdei sertéstartás esetében nem kizárólag „makkoltatásról” (zirenje) van szó, mivel a mocsarakkal tarkított területen a sertés makk (zir) nélkül is talál magának táplálékot. A vajdasági Tartományi Természetvédelmi Intézet kutatói szerint szárazabb erdőben nem is lehetne egész évben sertést tartani, mivel nincs elég fehérjedús állati táplálék. Másfelől pedig az erdei sertéstartás olyan összetett gazdasági gyakorlat, ami a múltban összekapcsolódott más, erdőn végzett haszonvételi és gazdálkodási módokkal is (marhatartás, gyümölcstermesztés, halászat, szántóföldi gazdálkodás, rétgazdálkodás).19 Az erdei sertéstartás mára „magára maradt” és az erdőből kikerültek ezek a valamikor vele szorosan összekapcsolódott tevékenységek. A makkhullás nem befolyásolja a sertések számát, legfeljebb a sertések legeltetési helyére és súlygyarapodására van hatással. A sertés egész évben az erdei legelőn van. A legelőn fellelhető növényi és állati táplálékokat eszi. Gőtét, gilisztát, békát, halat illetve muhart, feketediót, gyertyánmagot, sást, gyökereket. A makk ugyanakkor kiváló lehetőséget ad a súlygyarapításra és a gazda számára a haszon növelésére. A sertésekkel műveltetik az erdőt. A disznók a tanya környékén minden talpalatnyi földet átforgatnak, tisztán tartják az erdőt, megtisztítják a cserjéktől, sarjaktól, tönköktől. (2. kép) A pásztorok általános véleménye szerint ez kifejezetten előnyös az erdőgazdálkodásra nézve, segíti az erdészet munkáját, mert tisztán tartja az erdőt, és javítja a talajok vízháztartását. A tanyáktól pár száz méterre lévő, kevésbé intenzíven használt erdőrészekben segítik a tölgy magról való felújulását. A disznótartásra nézve legjobb a mocsaras mélyedéseket tartalmazó vegyes-erdő, mert ott az állat minden 18 Egy horvátországi sertéstartó szerint a horvát erdei állattartás betiltásának oka egy sertésjárvány volt, amely miatt a hatóság karantént rendelt el, majd az állattartást megtiltották. A vizsgálatok eredményeit az állattartók nem kapták meg, ezért az esemény és a tiltás hátterében piacvédelmi háttéralkut sejtenek. 19 A terminusok és az erdei sertéstartás lényegére nézve mérvadó: TAKÁCS Lajos 1983. 3-8.; KOVÁCS Endre 1998. 107
