Kothencz Kelemen (szerk.): Víz, ember, örökség. Tanulmányok a 90 éves született Solymos Ede tiszteletére - Bajai dolgozatok 21. (Baja, 2017)
Máté Gábor: Vízkezelés és erdei sertéstartás a szerémségi Báza és Sztudva folyók árterében
lényegesen nagyobbak. A Báza esetében problémát jelent ugyanakkor, hogy a Száva vizét csak nagyvíz esetén engedik ki a Bázába, az áradások akár háromszor magasabbak lehetnek mint a korábbiak voltak. A tározó funkció előtt kialakult, nagyjából természetes növényzetre gyakorolt hatásait ma még nem lehet felbecsülni, ám a változás több területen is érzékelhető. A legjelentősebb, hogy a szlavóntölgy állományainak állapota a talajvízszint-süllyedés miatt romlik és területük is zsugorodik.9 Avízszintcsökkenés ellenére a vízmedrek helye és az ártér alapvető morfológiája nem változott. A folyóból kiáramló víz mélyebb szállító mederbe, „barába” jut. A magasabb ártéri szintekre érve a víz laposabb, szétterülő medrekbe, fenekekbe jut, amit „mlakanak” hívnak. A mlaka-k (az Ormánságban ismert a maláka kifejezés) vize nyáron kiszáradhat, de ezek is élő kapcsolatban lehetnek a főágakkal. Az ártérből kiemelkedő részeket „gredának” nevezik, aminek a magyar népi elnevezése a Duna mellékén görönd. Ezek az ártéri árvízmentes felszínek nagyon fontos szigeteket képeztek hajdanán, „stanoknak”, szállásoknak, disznótanyáknak adtak helyet, később erdészeti objektumokat építettek rájuk. TELEPÜLÉS A TÁJBAN A települések a magas-ártéri szinten és az ártér peremi magas-teraszon helyezkednek el. Egy vagy többutcás, szalagtelkes alaprajzzal rendelkeznek ma is. Jelenlegi formájukban mérnök által, a kamarai igazgatás alatt megszerkesztett falvak képét mutatják. Minden bizonnyal nincs szerkezeti kontinuitás a török előtti és a mai falvak között. Sőt az esetek nagy részében topográfiai kontinuitásról sem beszélhetünk. A régi falvak ugyanis részint a török kori háborúk miatt, részint pedig az áradások következtében helyet változtattak. Az elhagyott falvakra a seliste, staroselo, illetőleg a varos helynév utal.10 11 A térség egyébként vegyes nemzetiségű és vallású. A középkorban és a török kor elején főként horvátok, kisebb részt magyarok lakta terület volt, amit az egykori török adóösszeírások és a térségben fennmaradt középkori katolikus templomok (pl. Marót) bizonyítanak. Jelenleg a szerbiai részen a szerbek, a horvát területeken a horvátok alkotják a többséget. A XVIII-XIX. században mind az erdőségben, mind pedig annak a peremén fekvő falvakra jellemző volt a szállásosság.11 A szállások az alluviális, ártéri szinten helyezkedtek el, a katonai felmérés térképein is jelölték őket, de a helyi emlékanyagban is előjönnek.12 Elevezésük ,^tan" vagy „salas”. A kiemelkedő helyeken épült szállásokon szarvasmarhát, juhot és sertést tartottak. Az istállók, akiok körül kertek és szántók feküdtek a természeti adottságoknak megfelelő elrendeződésben. A XX. században a szállásokon laktak is, egyes épületeket az 1970-es évekig használtak. A maróti visszaemlékezések tükrében a szerémségi szállások olyan komplex gazdasági 9 STOJANOVIÍ, Dejan B. - LEVANlC, Tom - MATOVIC, Bratislav - ORLOVIC, Saäa 2015. 13. 10 A szerb és a horvát falu szó jelentésváltozására és településtörténeti összefüggéseire vonatkozóan: Andric 2013. Az említett helynevek az I. és a II. katonai felmérés térképein szerepelnek, (www.mapire.eu) 11 A szállásosságról elterjedéséről összefoglalóan: HOFER Tamás 1960. 12 II. katonai felmérés térképlapjai (www.mapire.eu). 105
