Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)
Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.
első ebéd káposztaleves helyett lekváros gombóc. El lehet ezt felejteni? Egyszer csak leszedik a szögesdrótot, megszüntetik a karantént, mert indulunk Debrecenbe, az első magyar kormányhoz felszerelésre. Utazás Debrecenbe Készülés az útra, menetgyakorlatok, díszmenetek gyakorlása kötelékben. Századok, szakaszok összeállítása. Nagy a nyüzsgés és az öröm. A hadosztály papja - mert az is volt, tudomásom szerint egy mohácsi káplán személyében - tábori misére készül. Végre eljött ez a nap is! Díszes tábori mise, zászlóbontás, azután felsorakozás katonazene mellett, kibontott nemzeti zászló alatt díszmenetben megindul a hadosztály a vasútállomásra.37 Újra bevagonírozás felszerelés nélküli marhavagonokba, amiket aztán „biztonsági okokból, védelmünk érdekében” azonnal le is zárnak. Sokáig álldogálás, míg végre sötétedés felé megindul a szerelvény. Éjjeli menet mellett nem látni semmit. Arra ébredek fel, hogy áll a vonat, és alig pirkad. Kilesek a rácsos ablakon, és a félhomályban betűzgetni kezdem az előttünk lévő állomás feliratát: ORSOVA.38 Fiúk ébresztő, én csak itthon lennék, mert én innen kerültem Bajára, de Debrecenbe nem erre vezet az út! Végre tisztázódik, hogy hol van Orsóvá. Innen már csak a román Havasalföldön vezet az út a Kárpátok déli oldalán, a Fogarasi- meg a Brassói-havasok mellett. Rögtön teóriát is gyártanak, hogy elodázzák a csalódást. Bizonyosan azért megyünk erre, mert még rendezetlenek a hazai viszonyok, és így Brassón39 keresztül közelítjük meg Debrecent. Ebben a reményben döcögünk tovább, és nem tudom már hány nap múlva az új állomás: Foksani.40 Kiszállás, tömegszállásokba zsúfolás, rögvest karantén és szögesdróttal körülzárás. Kilépni lehetetlen. Egy éjjel arra leszünk figyelmesek, hogy nagy a lövöldözés, Sztálin-gyertyák,41 világító lövedékek, ujjongás az oroszok között: „Vojna kaput, vojna kaput!”42 Aztán szónoklat a szállások előtti hatalmas téren: „Kudá igyot Jugoszlávia?”43 Minden levegővételt ezzel kezd a szónok. A szerbeknek tartottak nagygyűlést a háború befejezése alkalmából. A karantént feloldották, a priccseket elhagyhattuk, sőt ki is mehettünk. Körülnézni indultam a téren. A hátsó végén, a telekből drótháló kerítéssel elkülönített területen egy fa alatt üldögélő bajaiakra akadtam: Jávor Ferenc plébános, Balassa Károly, Gellért rendőrbírósági fogalmazó, Böröcz Jenő, volt iskolatársam. Többször nem volt szerencsém találkozni velük, mert sorakoztatták a te-39
