Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)

Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.

mesvári hadosztály alakulatait bevagonírozásra. Ismét a remény: megyünk Debrecenbe, különben nem kötötték volna ki, hogy kizárólag a hadosztály sorakozzon.

Megy a vonat a Kárpátok mögött. Eljutunk Jasi állomásra.44 Újabb remény: biztosan Máramarossziget felől megyünk az országba.45 Éjjeli menet. Pirkadás felé leselkedem ki ismét a rácsokon. Csupa cirill betű. Bejelentésemre nagy a lehangoltság, hiszen Oroszország felé orosz szerelvényen utazunk. Utazunk? Visznek!

Koszt: minden vagonba egy zsák szárított kenyérszelet és egy vödör víz. így jutunk Kijev rendező pályaudvarára.46 Szörnyű állapotok és szörnyű bűz. A vágányokon hadifogoly-szállítmányok. A vágányok között bokán felül érő fekália. Fiatal lányok építkezésnél használatos téglahordó tróglikra lapátolják a fekáliát, és hordják valahova.47 Állunk, mert komfortosítani fogják a vagonjainkat. Egyszerű művelet az egész. Lyukat vágnak az ajtó mellett a kocsi falába, és egy vályúszerű facsúszdát szorítanak bele, ami a falusi klozetot helyettesíti. Most így az egészség és a komfort miatt nem lehet semmi kifogásunk.

Vége a reménynek

Odaveszett minden remény, a végleges vélemény, hogy alaposan rászedtek bennünket. Köd, esőfelhős az ég, fűtés, étel, ital nincs. Pokrócokba burkolódzva egymást melegíti a szótlan társaság. Csak csönd, belső bosszankodás, semmi káromkodás. Én az ablakrácson kifelé bámulva múlatom az időt. Nézem a sáros latyakba süppedt tájat, az egymás után elsuhanó kis állomásokat. Aztán egy-egy elhagyott vágányon csak álldogálunk. Fő, hogy a kocsink összkomfortos.

Még néhány napig tartott ez a letargikus, néma menet. Én a táj nézegetése mellett ismerkedtem a cirill betűkkel. Vagonokról, állomások kiírásáról szedegettem össze a betűkészletet. Sikerült leírni a nevemet az új betűkkel. Később a szomszédaim is szerették volna látni, hogy fest az ő nevük ezekkel a betűkkel.

Közben úgy kétnaponként beadtak egy-egy zsák szárított kenyeret (szerintük szuharkát)48 meg egy vödör vizet, aztán csak egyhangú döcögés hol éjjel, hol nappal.

Végül egyszer éjjeli menet közben megállás és nagy csönd. Lassan virrad. Kilenc óra körül ajtónyikorgás és nagy davajozás, kiszállás és megint a szokásos ötös sorokba sorakozó. Tehát megérkeztünk.

40