Biczók Sándor: Katonaidőm emlékei 1944-1947 - Bajai dolgozatok 19. (Baja, 2015)
Hadifogságban, 1944. december 26 - 1947. július 20.
lójában szappan alakúra leszabott lécdarab volt, amit bevontak szappanréteggel. Ki tudja, kik agyalták ezt ki? Az asszonyok átkozódva mentek haza. A vasútállomás dolgozói néha egy kis kitérővel jöttek meg. Az eleve erre a célra vitt tarisznyákat megtöltötték krumplival. Alig értek haza, megjelent a kapubódénál egy öreg muzsik, követelve, hogy adassák vissza neki a krumplit, amit a foglyok a földecskéjén fölszedtek. Borisz - a kapuőr - kikéri magának a gyanúsítást. Az öreg hiába bizonygatja, hogy a hóban a nyomok ide vezetnek. Borisz erősködik, ő fegyveresen őrzi a kaput, az pedig most is zárva van, tehát innen nem mehetett ki senki... Aztán jelentkezik, és kéri a részét, sőt, amikor ismét kapuőrségbe kerül, ő küldi az embereket krumplit szerezni. Nincstelenség mindkét oldalon. A táboron kívüli állapotokról néhány példa. Az erdővágásnál említettem, hogy egy árkon áttett pallón lehetett az erdőbe bejutni. Egy muzsik, a vállán első világháborús dióverővel őrzi az állami vagyont. Az erdőbe bemenni tilos! A hadifoglyok a levágott ágakat éjjel-nappal égetik. Ebből a lakosság egy szálat sem vihet el. Az erdő melletti település lakói egész nyáron gyűjtik a száradt marhatrágyát, körberakják vele a falat az ablak magasságáig, és ezzel tüzelnek, ezzel fűtik a kemencét. Egy másik: A föld közepén hatalmas asztagban állnak a learatott búza kévéi. Ezt is egy dióverős muzsik őrzi, mert ez az államé, és őt őrzésre állították ide. A közelben sem út, sem vasút. Elszállítani nem lehet, lepi az őszi eső, a téli hó és fagy. Tavasszal leolvad a hó, kicsírázik a mag, majd kizöldül az asztag, azután újra jön az ősz meg a tél, és a muzsik csak őrzi, mert ez az államé. Otthon pedig a karácsonyi kalácsot sült krumpli héjából és cukorrépából sütik az asszonyok. A táborban az első nyár közepén napokig erjedő, erős szesz illatától szédelgünk. Lassan kitudódik, hogy a körülöttünk lévő - most gazzal lepett - földön cukorrépa termett. Ide sem jutott munkáskéz, ami felszedje. Lepte az eső, a hó. A nap melegétől a barázdákban megrekedt hólében ázva erjedt a répa, ennek az illatát élveztük. Nincstelen társaság, az egyik a drótokon kívül, a másik belül. Az egyik szabad (?), a másik fogoly. Mit lehet itt csencselni? Tapasztalatok a külső szervezettségről Amint kitűnt, az élet az NKVD ellenőrzése vagy felügyelete alatt csordogált. Tudtuk nélkül nem történhetett semmi, még a gazdálkodásban sem. Érdeklődésemre elmondják, hogy a kolhoz váltógazdálkodást folytat. Az elnökkel kimennek a területre, aki derékszögben kinyújtja a két karját, ez63
